Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)
országon maradhatott és termelhetett. A következő évek tanúsítják, hogy ilyen fajta lemorzsolódás elenyésző volt, vagyis a bolgár kertészek sikerrel tették le első komoly vizsgájukat. A tények inkább mást mutatnak: a magyar bolgár rendszerű kertészetek nem voltak túl tartósak, különösen az államiak. Egyikük sorsáról hiteles leírást ad Angyal Dezső: „A háború előtt 198 földmívelési kormányzatunk belátva ezt a tarthatatlan helyzetet, megkísérelte az ország több helyén, nagy anyagi áldozatok árán olyan bolgár-rendszerű zöldségtelepek felállítását, amelyeken ehhez kedvet és hajlamot érző földmíveseink megfelelő ellátás és napszám mellett ezt az éppen nem ördöngös mesterséget megtanulhatják s idővel önállósítva magukat, a bolgár-inváziónak gátat emelhetnek. Sőt a Siócsatorna torkolatánál - hogy a nyaralók zöldségínségén is segítsen - egy szépen és gyakorlatiasan felszerelt telep élére egy bolgár vezetőt szerződtett, aki a motorházat és a csatornahálózatot gondozta, az egész telepnek palántaszükségletét nevelte, tanította azokat, akik két-két hold mívelésére vállalkoztak. Tehát, földet, trágyát, vizet és palántát az első évben ingyen kaptak, sőt az eladást is a bolgár vezető végezte volna, akinek szintén volt pár hold földje, hogy az útmutatást annál eredményesebben végezhesse. Szóval: ettől a tapasztalati alapon életrekelt vállalkozástól mindenki kedvező eredményt várt és joggal remélte, hogy ilyen csábító feltételek mellett a környék földnélküli zsellérjei örömmel ragadják meg a kedvező alkalmat és sietnek vállalkozni, de bizony a lelkes toborzásnak alig volt foganatja. Utoljára is a balatoni kikötők építésénél foglalkozó csongrádi kubikusok egynémelyikével kellett a mintatelepet benépesíteni, mert a dunántúli magyarság erre nem volt kapható. A kubikusok összerótták ismeretes sátraikat és a szőke Tisza mellől a zúgó Balatonhoz családjaikat is elhozták. Végre megindulhatott a sokat ígérő termesztés. De ezzel felülötte a fejét az egyenetlenség, a széthúzás, az irigykedés, szóval: a magyar sors, a magyar átok hamarosan utolérte ezt a szépen és sok szeretettel megalapozott telepet is. Mindenekelőtt a magyarok a közös értékesítésről hallani sem akartak; hanem e helyett mindegyik kocsit, lovat szerzett és a családfő terményeit maga vitte a közeli és távoli piacokra. így érthető, hogy Siófokról egész Veszprémig elkalandoztak. Egy-egy útszéli csárdánál megállottak, hogy maguk is, lovuk is megpihenje az út fáradalmait. A csöndes holdvilág mára Balaton közepén úszott, mire a tanyára megérkeztek, hogy hajnalban megrakodva ismét útra keljenek. A telepet pedig az asszonyok és a gyerekek ÜTÖTTEk-vétették, ahogyan éppen bírták. A családok is egymás között folytonosan torzsalkodtak és egyetértésben csak a bolgár vezetőt szidták és fenyegették azért, mivel az maga dolgozta telepét és így természetesen szeb'b, fejlettebb terményei voltak, mint nekik. El is adta azokat ott helyben. A szomorú vége a dolognak az lett, hogy először a jámbor természetű bolgár szökött meg, és amikor az őszi köd megszállta a Balatont, a sátorok alja magyarság is elszéledt és a telep ismét az állam nyakába szakadt. Hasonló szomorú sors érte a többi enemű telepeket is, ezeken pedig tanult magyar kertészek vezették az üzemeket és az állam igazán „tyúkkal, kaláccsal" meg egyebekkel buzdította magyarjainkat. Közben kitört a szomorú végű háború, amely ezekről a telepekről is fegyverbe szólította az ott tanuló fiatalságot. Ez aztán végleg megadta a kegyelemdöfést ennek a szépnek és gyakorlati irányúnak tervezett állami vállalkozásnak 99 Angyal Dezső munkájában éppen arról a siófoki telepről van szó, amelyről Veszprém vármegye alispánja is írt 1910. április 10-én, amikor a bolgár rendszerű kertészetek témájában válaszolt Nendtvich Andornak, Pécs város polgármesterének. Itt kommentár nélkül közreadom ezt a három mondatot: „A bolgár rendszerű zöldségtermelő telepet a balatoni szövetség létesítette Siófokon a földművelésügyi minisztérium segélyévei. A földterület, melyen létesült, a veszprémi káptalan tulajdona, ettőí 198 Az első világháború előtt. 199 Angyal Dezső kertészeti munkái. III. kötet: Zöldségtermesztés. Budapest, 1925., 10-11 p. A kiemelés: A. D.
