Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)
Természetesen az öntözés a bolgár kertészetek alapfeltétele, de emellett sok másra is szükség volt, e munka további elemei szintén hangsúlyozottan a bolgár jelleget viselték magukon. Ezen elemek legjobban rendszeresített leírását azt hiszem - megint Végh Kálmán Mátyás adja, sőt külön fejezetekben tárgyalja a trágyázást, a föld minőségét, a palántanevelést, mit és hogyan termelnek, a növények elhelyezését és egymásutánját a bolgárkertben, a védekezést a fagy ellen, a termények értékesítését, és mindezt számos pontos, a helyszíneken készült rajzokkal szemlélteti. 192 Ezenkívül foglalkozik azzal, hogyan él és dolgozik a bolgár kertész, milyen a jövedelme, de figyelmet fordított a bolgárkertészet közgazdasági fontosságára, valamint hasznosságára a magyar mezőgazdaság szempontjából. 193 A bolgár kertészetek eddig felvázolt termelési felépítése és üzemeltetési módja, valamint munkaszervezése meghatározta helyüket a különböző településeken, így Pécsett is. Habár bérelt földeken voltak, ezeket ritkán cserélték, előnyben részesítették az állandóságot. Az utóbbi feltételez bizonyos talajjavító műveleteket is, hiszen a bolgár rendszerű öntözés az évek során többé-kevésbé kilúgozza a talajt. Ehhez hozzájárult a rendkívül intenzív termelési mód is, mivel a bolgár kertészek évente ugyanebből a földből 3-4 termést hoztak. Mindezek ellenére azonban Pécsett állandó helyük volt - a városban az ún. belső legelőket bérelték, mai nyelven a zöldövezetet. Ezért Pécsett a bolgár kertészek ahogyan már említettem - a Pécsi-víz melletti területen, a Rácvárosban, Újmecsekalján, Magyarürögön és az azon túli Vizes-dűlőn, Pécsbányatelepen és Pécsszabolcson, a Szabolcsi-patak mentén voltak. Ha az utóbbi felsorolást itt ismételtem, akkor az ok az, hogy ezeken a helyeken a bolgárok nemcsak dolgoztak, hanem laktak is. Az idénymunkások a már említett „bordejek"-ben (kunyhókban), de kora tavasztól késő őszig ott volt a gazda is, habár mindegyik vállalkozó városi lakással is rendelkezett, egyeseknek több is volt. Ez szintén hagyományos jellegzetessége volt a bolgár kertészeteknek és két dolgot is megmagyaráz. Az első, miért is laktak ideiglenes kunyhókban, ennek leírása Végh Kálmán Mátyásnál is megtalálható. 194 Hiszen bérelt földeken nem volt érdemes állandó házat építeni. A .második: csak ha a „tajfa" és a gazda a kertészetben lakott, akkor lehetett hajnali 3-4 órától esti 10-11 óráig dolgozni, ahogyan ezt a bolgárok hagyományosan megtették éveken keresztül. S végül: nem minden gazdának volt lehetősége nagy „tajfá"-val dolgozni és nagyobb területeket bérelni, ezek a szegényebbek majdnem az egész évet kint töltötték a kunyhókban. Mindezekből egy fontos következtetés is levonható: miként a többi helyen Magyarországon, így Pécsett is az első letelepedésektől kezdve - a kertészkedésre alkalmas helyek szinte kikényszerített kiválasztása miatt - jelentkezett egy olyan erő, amelynek egyesítő hatása volt a különböző vidékekerői érkező bolgárokra nemzeti és etnikai szempontból, hiszen elkülönítette őket a magyaroktól, erősítette a tudatot, hogy bolgárok, míg a többi magyar. Természetesen, a letelepedés első éveiben ehhez még hozzájárult más is: a bolgárok közül szinte senki sem tudott magyarul, ezt a nyelvet helyben, azaz Magyarországon kellett elsajátítani. Állandó egyesítő hatású tényezőként azonban tovább192 Uo., 45-51 p. 193 Uo., 52-59 p. 194 Uo., 52-53 p.
