Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)
klérus jelenlegi javadalmának birtokába jutott; elnyerte Pécs városa fölött a földesúri jogot, a püspök pedig a baranyai (tolnai, valkói) főispáni méltóságot is". 114 Még elemzésre vár a kérdés: 1725 körül a bolgár csiproveci kereskedők miért települtek át Eszékre, és Pécsett mindössze két család maradt, Adamovics és Biricsics. Biricsics és Pejacsevics család között szoros rokoni kapcsolat volt, „Pejacsevics Helena, Biricsics özvegye, férje halála után, ki nem volt nemes, a nemes jogokkal való élés neki megengedtetett, Pécs, 1746. márc. 3., 38. sz.". 115 Mindemellett Baranya megyében és Pécsett olyan vezető bolgár katolikus személyiségek is dolgoztak, akik a csiproveci felkelés után a honfitársaikkal együtt Magyarországra menekültek. így például Krasztyu Pejkics (Christophorus Pejcsich; született 1680 körül, valószínűleg Csiprovciban, meghalt 1731-ben), sok történelmi és teológiai munka szerzője, aki eqy ideig a valamikor Baranya megyei községben, Darázsban 116 is dolgozott. 1 Tevékenysége során érintette Baranya megyét Franciscus Xaver Pejacsevics (1707-1781) is, szintén egyházi tudós és író. 118 A csiproveci felkelés egyik vezetőjének, Georgi Pejacsevicsnek unokaöccse volt. Sok minden Pécshez köti Jakov Nikolov Pejacsevicset (1681-1738), Georgi Pejacsevics egy másik unokaöccsét. De nemcsak azért érdemes részletesebben szólni róla, hanem más miatt is: egyre jobban terjed a teljesen téves és minden alapot nélkülöző állítás horvát származásáról. Miként Georgi Pejacsevics, ő is Csiprovciben született, még nem volt nyolc éves sem, amikor a felkelés leverése után menekülnie kellett. Szülővárosa vezető katolikusainak hagyományai az egyházi szolgálat felé irányították, ezért elhagyta Pécset, és tovább tanult az ún. illír kollégiumban, Loretto olaszországi városban (ahol a tehetséges és egyházi pályára készülő fiatal bolgár katolikusok kapták képzésüket), 1699. december 24én már belépett a jezsuita rendbe 119 , ebben később például Franciscus Xaver Pejacsevics is követte őt. Mint professzor 1715 és 1721 között Jakov Pejacsevics Nagyszombaton, Budán, Zágrábban, Győrött és Erlauban tanított, ezt követően négy éven keresztül főgyóntató (Grosspönitentier) volt Lorettóban. Ezt a tisztséget 1728-ig viselte, de immár a római Szent Péter templomban. Ezek után fél évig superior (házfőnök) volt Pozsegán, onnan költözött Pécsre. Később rektor volt Eszéken (1731), valamint Zágrábban (1734) és 1738-ban innét tért vissza Pécsre, ahol ugyanebben az évben, július 14-én elhunyt. 120 Fricsy Ádám egyháztörténész szerint a jezsuita rend tagjait a pécsi belvárosi plébániatemplomban temették el, néhány későbbi sír ma is megtalálható ott, Pejacsevicsé azonban nem. Az általános gyakorlatnak megfelelően az övé is ott kell hogy le114 Szentkirályi István: A róm. kat. egyházmegye története. In: Pécs-Baranyai ismertető. Szerkesztő: Kalotai László, Pécs, 1934., 3-4 p. 115 Andretzky József: Baranya vm. nemesei. Pécs, 1909., 63 p. 116 Darázs - ma Drazs Jugoszláviában 117 Brüsztle, Josephus: Recensio universi cleri diocesis Quinque-Ecclesiensis... I. kötet, Pécs, 1874., 574 p.; II. kötet, 420-421 p. 118 Uo., I. kötet, 97 p. 119 Pannonhalmi Főapátsági Levéltár, 118 (d-20). 120 Vö: JIioôoMHp MHTICTHH - 3acejieHHCTo Ha KäTo/iMiiiKHTC 6iJirapH B CeaMHrpaflCKo H BaHaT. Co<piui, 1897, 31-32 p.
