Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)

gyen, mert semmilyen ennek ellentmondó adatunk nincs, a matrikulákban (megvannak) sem kereshető a neve, mert ezekbe a rend tagjait nem jegyezték be. Jakov Pejacsevics említésének harmadik alapvető oka fő műve, A régi és az új geográfia gyűjteménye, avagy Európa, Ázsia, Afrika és Amerika geográfiai leírása, amely 1714-ben Zágrábban hagyta el a nyomdát.

121 A könyv nagy jelentősége abban van, hogy a tudomány akkori követelményeinek messzemenőleg megfelelt. Maga a szerző - ahol lehet - hangsúlyozza bolgár és konkrétan csiproveci származását, hovatartozását. Ezzel kapcsolatosan Emil Georgiev megjegyzi: „Ezeken a lapokon először szemléli egy bolgár Bulgáriát új módon. Leírja nyugati határát, a Mórává folyót. A domborzati viszonyok leírásában külön figyelmet szentel a Balkán-hegységnek, mely »világ-nagylánc«, »ezüsthegy«. A szerző végigvezeti olvasóit a hazai tájakon, településeken. Szófia az ország fővárosa, Tirnovo a bolgár cárok városa, Ohrid érseki város. Szerepel a leírásban még Vidin, Nikopol, Szilisztra, Pirot, Csiprovci, Sumen és Várna. Hiteles leírást ad szülővárosáról, Csiprovciről, s mély érzéssel beszél róla. A törökök lerombolták, lakói - az ország virága - Erdélybe és Magyarországra menekültek. Pedig mielőtt lerombolták, hét ezüstbánya működött területén..."

122 Nem kis feladatok várhattak Jakov Pejacsevicsre Pécsett sem, nagyságukról Pinzger Ferenc ad képet: „A török hódoltság idején a jezsuiták működése kizárólag lelkipásztorkodásra szorítkozott, amelynek színtere a Mindenszentek temploma mellett álló, fából épült kápolna volt. Az egykorú évkönyv ugyanis megjegyzi, hogy mellette állott egy hajdan katolikus, még pedig kőből épült templom. Ez csak a mai Mindenszentek templom lehetett. Ezt akkor unitárusok foglalták le, míg 1687-ben jezsuiták ismét katolikus istentiszteletre vették igénybe. A török kiűzése után rájuk bízták a Xavér-kápolnát is. Ez a török építmény még ma is ott áll az állami gyermekmenhely kertjében és eredetileg Idrisz baba török „szent" temetkezési helye volt. Működésük főszínhelye azonban a mai belvárosi templom lett, ez a régi mintaszerű török dzsámi. Lelkipásztorkodásukban a jezsuiták magukévá tették az Úr intelmét: »Menven tanítsatok minden nepeket«. A török világ után vallási szempontból sivár kép tárult szemük elé. A régi hit, amelyre Szent István alapította az országot, mintha elveszítette volna létjogát. Katolikus ezen a vidéken csak a Hegyhát volt és még néhány falu a Mecsek alján. A jezsuiták először arra törekedtek, hogy a katolikus egyház számára visszahódítsák az elfoglalt területeket. Munkájukat páratlan siker koronázta".

123 Kétségtelen, hogy a munkából Jakov Pejacsevics mint házfőnök is kivette a részét. Három mondatot emeltem ki az idézetben. Az első egyértelműen utal Jakov Pejacsevics szinte teljes biztonsággal feltételezhető temetkezési helyére. A további kettőből jól kirajzolódik a jezsuiták által elvégzett munka nagysága, ennek nehézségei, valamint rendűk fellendülése az 1773-ban bekövetkezett ideiglenes feloszlatásáig. Veteris et novae geographicae compendiosa congeries, sen expositio geographica Europae, Asiae, Africae et Americaeque. Zagrabiae, 1714. 122

Emil Georgiev: A bolgár korai újjászületés Magyarországon és a magyarok között. In: Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok köréből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981., 239 p. 123

Pinzger Ferenc: A jezsuiták Pécsett. In: Pécs-Baranyai ismertető. Szerkesztő: Kalotai László. Pécs, 1934., 7-8 p. A kiemelés: G. A.