Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)
„1744-ben újra érkezik egy bolgár csapat Krassovába, Lupák, Vodnik, Nermet, Jabalcsa, Klokotics és Rafnik községekbe, melyeknek az 1896,-i magyarosítás szerint Krassóvár, Kiskrassó, Vizes, Nermed, Almás, Csörgő, Kengyeltő, Krassócser a nevük - furcsa dolog ezek után vitatni (például Niederle, Nagy Géza), hogy a krassovánok sohasem voltak bolgárok, hanem simplicer horvátok vagy szerbek."™ 4 Megint Czirbusz Géza adta majdnem teljes felsorolását azoknak a településeknek, amelyekben olyan bolgárok telepedtek le, akik még a századfordulón is őrizték nemzeti öntudatukat és hovatartozásukat: Jabalcsa, Károlyfalva, Királykegye, Klokotics, Lupák, Nagyszurduk, Nermet, Rafnik, Szvinica, Vodnik, Brestye, Denta, Detta, Plasevica, Szekélykeve, Vinga, Bolgártelep, Kanak, Módos, Nagybecskerek, Óbesenyő, Ofszenica, Pancsova, Rogendorf, Sándoregyháza , Csák, Déva, Erzsébetlak, Gerlistye, Karácsonyfáivá , Ibistye, Szőlősudvarnok, Ulma 107 , Nakófalva, Valkány 108 , Écska 109 , Szlatina 110 , Arad, Barácsháza, Elemér, Gáj, Hajdúcica, Ittvarnok, Izgár, Karánsebes, Lippa, Lovrin, Lukácsfalva, Óléc, Omor, Orsova, Petrovoszelo, Szeged, Temesvár, Vermes és Versée 111 . A magyar tudós azonban nem említi például Alvinc városát, pedig az ottani bolgár ferences kolostorban Blasius Kleiner szerzetes (édesanyja bolgár, édesapja szász volt) 1761-ben, tehát Paiszij Hilendarszki előtt egy évvel megírta Bulgária történetét. 112 Ezek a bolgárok csakis a második hullámmal jöhettek Magyarországra, mert katolikusok voltak, ennek igazolására talán elegendő lenne egyetlen adat: az elhunyt bolgár ferences és más szerzetesek száma 1690 (a második belepülési hullám kezdeti éveitől) és 1851 között Magyarországon 449 fő volt. 113 Természetesen, bolgárok másutt és megtelepedjek - Pesten, Budán, Szentendrén, Ráckevén, Baján, ezek környékén, vagy éppenséggel egyéb városokban és községekben. De Ők is katolikusok voltak, miként a pécsi példa is bizonyítja. Hitelesen állítható, hogy a második hullámmal érkező bolgárok közül sokan Pécsett telepedtek le 1691 és 1725 között, ezt a XVII. és XVIII. századi pécsi matrikulák és telekkönyvek is bizonyítják. Többségük csiproveci kereskedő volt, akik az újrakezdéshez segítséget kaptak a helybeli katolikusoktól, elsősorban a ferencesektől. Erre lehetőség is volt, hiszen hét évvel azután, hogy a szövetséges hadak Bádeni Lajos őrgróf parancsnoksága alatt elfogalalták Pécset (1686. október 22-én), a katolikus egyház visszakapta vagyonát, ahogyan erről Szentkirályi István teológiai tanár írta: „Nesselrod gr. püspök alatt (1703-1732) a pécsi 104 Czirbusz Géza: A temes- és torontál megyei bolgárok. Budapest, 1913., 9 p. 105 Czirbusz Géza: A dél-magyarországi bolgárok. In: Földrajzi Közlemények, XXXI . évf., 1903., 284 p. 106 Czirbusz Géza: A temes- és torontál megyei bolgárok. 10 p. 107 Uo., 11 p. 10e Uo„ 12 p. 109 Uo., 13 p. 110 Czirbusz Géza: A krassován bulgárok. 281 p. 111 Uo., 283 p. 112 A latin nyelvű munkát 1977-ben adták ki bolgár nyelven: . JjHcTopnji Ha B-hJTi apHsi OT Ejia3Hyc KnaÜHep, cicTaBeHa npe3 1761 r. H3flaTencTBO Ha EÀH, Cc-cpna, 1977. 113 . PyMHHa PaűKOBa - E'bJirapcKaTa HHrenHreHm«i npe3 Bb3pa)KAaHeTo. H3fl^TejicTBO "Hayxa H H3KycTBo", Cocpna, 1986. 148 p.
