Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)
Az 1369-ik évvel azonban fordult a kocka. Stracimir bolgár cár visszavette Vidint és véres bosszút vett a franciskánokon (kiket Nagy Lajos Cyprovecen 93 megtelepített, honnan rövid idő múlva új házat alapítottak Bulgáriában) és az áttért bolgárokon; a vidini püspökséget pedig kivette a trnovoi metropolita hatásköréből és azt közvetlenül a konstantinápolyi patriarchnak rendelte alá. Erre az üldözéstől tartó kath. bolgárok papjaikkal együtt Dél-Magyarországra menekültek, ahol KFassova, Lippa, Karánsebes jelöltettek ki nekik tartózkodási helyekül". 94 Tehát 1369-ben indult el az első bolgár betelepülési hullám, ezt több más tudós és kutató támasztja alá, így például Konstantin Jirecsek (1854-1918) 95 és Gorove László (1780-1839). 96 Tetőfokát - ahogyan említettem - az első betelepülési hullám Tarnovo és Vidin eleste (1393, 1396) után érte el, ezt Czirbusz Géza is alátámasztja: „1393-ban elesett Trnova, a bolgár metropolis s vele a bolgár állam és nemzeti egyház. A törökség feltartózhatatlanul nyomult előre. Ez annyira megrémítette a bolgárokat, hogy valláskülönbség nélkül menekültek hazánk területére. Ekkor jöttek nagyobb számmal a görögkeletiek Szörénybe, Orsovára, Szvinicára, Szlatinára, Rékásra, Lúgosra, kik a mohácsi csatavesztésig a magyar seregekkel együtt harcoltak, de Dél-Magyarországnak török szandzsákká alakítása után szétszórattak, a többi nemzetiségek között elkallódtak, a maradék pedig krassómegyei hegyek rejtett szurdokaiba és rengetegjeibe menekült." 97 A Czirbusz Géza által közölt megállapítás, hogy a két bolgár főváros eleste után „jöttek nagyobb számmal a görögkeletiek Szörénybe, Orsovára, Szvinicára, Szlatinára, Rékásra, Lúgosra", igaz, de csakis ideiglenes jelenségként kezelhető a vallás vonatkozásában. Ezzel kapcsolatosan Timkó Imre megjegyezte: „Nagy Lajos az 1365-ben befogadott vidini bolgárokat közigazgatási úton igyekszik szertartásuk megváltoztatására rávenni. Előbb a balkáni háborúk alatt nyújtott segítségükért jutalmul letelepíti őket, de hamarosan törvénnyel rendeli el, hogy Szörény és Hunyad vármegyékben nem nyerhet birtokot az, aki nem a római egyház híve. Utasította a karánsebesi, a hátszegi és az orsovai minoritákat, hogy ne engedjék meg egyik nemesnek sem, hogy keleti szertartású papot tartson birtokain. Ha a románok, szerbek vagy bolgárok közül valaki megváltoztatta szertartását, de később visszatért eredeti rítusára, az elvesztette birtokát, még ha nemes volt, akkor is. Ez a törvény különben Erdélyben 1500-ig fennállt. A királyi rendelet továbbá megtiltotta a házasságot latin és görög szertartásúak között. Minden rendű-rangú bizánci keresztény köteles volt gyermekét latin pappal kereszteltetni. Aki keleti pappal szolgáltatta ki a keresztségét, elvesztette vagyonát. 1366-ban kiadott rendelete értelmében Keve és Krassó vármegyékből kiűzött minden bizánci szertartásul" 98 Világos következtetésre jutunk: az első hullámmal Magyarországra érkező bolgár betelepülők évszázadokon keresztül ugyan megőrzik nemzeti öntudatukat és hovatartozásukat, de szinte azonnal kénytelenek voltak feladni keleti pravoszláv vallásukat és az új hitre áttérni, így - természetesen - a katolicizmus szerepe 93 Csiprovec. 9A Czirbusz Géza: A krassován bulgárok, 178 p. 95 Konstantin Jirecsek: Geschichte der Bulgaren. 1876., 324-326 p. ^Gorove László: A bánsági bolgároknak hajdani és mostani állapotuk. In: Tudományos Gyűjtemény, 1837., VIII. kötet, 5-21 p. 97 Czirbusz Géza: A krassován bulgárok, 178 p. 98 Timkó Imre: Keleti kereszténység, keleti egyházak. Szent István Társulat, Budapest, 1971., 427 p.
