Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)
Valójában a bolgárok vándorlása a történelmi és a mai magyar földekre soha nem állt le teljesen (jelenleg sem, ha jóval kisebb mértékben is, de folytatódik, mindenekelőtt az ún. vegyes házasságok révén), ugyanakkor bizonyos történelmi események hatására olyan tetőpontokat ért el, amelyek szétválasztják az egyik hullámot a másiktól, és más-más arculatot adnak. Ilyen értelemben a számuk három. Hasonlóságuk az, hogy visszavezethetők a török hódoltsághoz, a különbségek azonban lényegesek, mert az első a bolgár állam leigázásának eredménye, a második egy kudarcba fulladt nemzeti felszabadító fegyveres harc következménye, a harmadiknál a konkrét kiváltó ok a bolgárok teljes jogfosztottsága, melyet a szinte határtalan feudális (a XIX. század második felében!) - gazdasági megszorításokkal párosult - elnyomás kísért. Az első betelepülési hullám 1369 táján vagy valamivel előbb kezdődött el, elindítója Nagy Lajos magyar király volt, tetőpontját azonban Tarnovo és Vidin török kézre kerülése után érte el (1393, illetve 1396 után), s 1410-ig tartott. Nagy Lajos magyar király 1365. június 2-án elfoglalta Bodony 86 (ma Vidin) várát s ezzel együtt majdnem egész Északnyugat-Bulgáriát, foglyul ejtette a vidini. bolgár cárt, Ivan-Szracimirt 87 (1356-1396) és Humnik várába 88 záratta. 89 A további eseményekről a krassovai és ravniki plébániák krónikájának VI. §-a tudósít: „Miután t. i. Lajos kir. az 1366. évben 90 V. Orbán pápasága alatt Bulgáriát meghódoltatta, 30 nap alatt 200.000-en tértek át a kath. hitre, és Bulgária a magyar királyok birtoka lett. 1393. évben újra török kézre kerülvén, az áttért bolgárok inkább hazájukat, mint hitüket akarták elhagyni, és papjaikkal a magyar királyhoz menekültek. A király katonai szolgálatra rendelte és Lippa, Karánsebes, Rékás, Lúgos városokban helyezte el őket. A mohácsi veszedelem után a bolgárokat részint megölették, részint Magyarország felsőbb tájaira űzettek, csak kevesen maradtak meg régebbi lakhelyeiken, s látván, hogy a törökök miatt biztonságban nem élhetnek, Krassovának zord megközelíthetetlen vidékein kerestek menedéket." 91 Az idézetet latin és magyar nyelven Czirbusz Géza (1853-1920) földrajztudós, egyetemi tanár és kegyesrendi pap közölte a krassován bolgárokról szóló dolgozatában, ebben a továbbiakban kifejtette véleményét a krónika iménti közlésében található ellentmondásról, azaz helyreállította az események krónikáját: „... midőn 1365-ben Nagy Lajos ürügyet talált Bulgária ügyeibe avatkozni s occupálta a bdyni (vidini) kerületet - térítő buzgalmával leginkább a bogomileíc 2 között aratott sikert, akik közül sokan azontúl és megtartották a panlikian nevet (a hazai bolgárok máig paulitjenek-nek nevezik magukat). 86 Vö.: Kiss Lajos: Földrajzi nevek szótára. L-Zs. II. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988., 762 p. 87 HopAaH AHApeeB - BiJirapcKH xaHOBe H uape VII-XIV Ben. 212-215 p. 88 Ma Boszilevo Jugoszláviában. 89 Vö.: Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi. Zrínyi Könyvkiadó, Budapest, 1988., 153-160 p. 90 1365-ben. 91 Czirbusz Géza: A krassován bulgárok. In: Földrajzi Közlemények, 1883., IX. kötet, 175 p. 92 A legelterjedtebb antifeudális eretnek mozgalom volt a bogumiloké, nevét alapítójától, Bogumil pópától kapta és a X. században jelent meg Bulgáriában. Alaptanításuk a gnosztikus eredetű dualizmus, mely szerint a láthatatlan világot a jó isten teremtette, míg a látható, anyagi világ a gonosz léleknek, Lucifernek, a világ fejedelmének a műve. Ezen az alapon támadták a fennálló társadalmi rendet, és annak minden intézményét a Sátántól származtattak. Szembefordultak az egyházi hierarchiával is, a szentségeket és keresztény istentiszteleteket pedig a sátán csalásának tartották.
