Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

ban találunk a községekre kivetett szénarészeket.

130 Mekkora mennyiséget tett ki egy szénarész, arra utalást sehol sem találtam. A jobbágyság számára azonban komoly terhet jelentett, különösen huzamosabb időre beszállásolt lovasság esetén. De voltak évek, amikor a megye lehetővé tette, hogy a községek a szénarészt pénzben megválthassák.

131 A szénagyűjtés a gazdálkodásukban mindig jelentős helyet foglalt el. Voltak évek, amikor a nagy záporok a réteket eliszapolták, hogy azon széna a következő évben sem termett. Ilyenkor bizonyos közterhek alól mentesítést kértek, hogy az állataik számára a megtakarított pénzen szénát tudjanak vásárolni,

132 de általában nem kapták meg. A 18. sz. végén és a 19. sz. elején feljegyzett tűzesetek szerint a széna biztonságos tárolására a tehetősebb gazdák már pajtákat építettek. Területileg legtöbb rétet az 1852-es összeírás mutat ki. Ebből nem tudható, hogy csak tényleges kaszálókat vettek-e figyelembe, vagy a rét végén lévő szántóföldeket is beszámították. De nem találunk rá utalást, hogy a réteken kívüli kaszálókat hová sorolták be. Feltételezhető, hogy a rétek közé, mert a terület csökkenése aránytalanul nagynak bizonyul. Az uradalom a rétekhez rendszeres gondozásuk miatt kevésbé ragaszkodott. Ennek tulajdonítható, hogy azok többsége a jobbágyok kezébe, illetve birtokába került. A századforduló előtti évtizedekben viszont a rétek hirtelen csökkenést mutatnak. Ha figyelembe vesszük a község határait és az 1935-ben készült statisztikai adatokat, akkor a két utolsó összeírás tűnik reálisnak A rétek alacsony fekvésűek, kis patakok szelik ketté, gyakran több forrás vize folyik bele. A patakok medrét nem ásták mélyre, tisztításukat maguk végezték. Nagyobb esőzések esetén a rétekben állt a víz, ennek ellenére azok lecsapolására soha nem törekedtek, mert száraz, aszályos esztendő esetén az első kaszálás után a sarjú nem nőtt volna nagyra. Tavasszal a hóolvadások után és a nyári záporok alkalmával a patak medrét eltorlaszoló száraz ágakat, leveleket, szénát és egyéb törmeléket minden tulajdonos kiszedte. Különös gondot abból nem csináltak, ha a víz a patakból a rétbe folyt. Minden gazda rétjében fűzfákat találunk. Többségüket közvetlen a patak partjába ültették, hogy annak parti földjét fogja össze és azt a víz ki ne mossa. A fák ágait bizonyos évek után levágták, hogy azok be ne lógjanak a patak árkába. Ezenkívül füzesbokrokat ültettek, amelyek vesszőjét különböző kosarak fonásához használták, de gyakran még kévekötésre is alkalmazták. A réteket június hónap elején kaszálták, amikor a fű már elvirágzott. A kaszálást általában a kora reggeli órákban végezték, míg a fű erősen harmatos volt, vagy esős időben, mert akkor azt a kasza könnyebben vágta. Egymás mellett lévő rétek mesgyéjét a fű végigtaposásával jelölték ki. A füvet rendre vágták, ha túl vastag volt a rend, akkor azt szótszórták, hogy az gyorsabban száradjon. Két-három nap után a szénát megfordították, hogy a másik oldala is száradjon. A széna összegyűjtését estefelé vagy hajnalban végezték, mert akkor már nem volt annyira száraz, hogy baglyába rakása közben a szálai apróra töredezzenek. Amennyiben a rét vizes volt, kaszálás közben a kaszát kissé felemelték, hogy a fű vízbe ne feküdjön. Ilyen esetben a szénát „petrencerudakon" (motka) hordták 130 BML Alisp. ált. i. 2162/1842., 2522/1840. Áta: 92, Kökény: 368, Németi: 184, Pogány: 552, Szalánta: 460, Személy: 276, Szőke: 92 porció széna. 131 BML Alisp. ált. i. 3746/1840. 132 BML Alisp. ált. i. 2392/1928.