Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

kökényiek is kérik, hogy az uradalom különítse el a község legelőjét, és továbbra is engedélyezze az egyéni legeltetést.

54 A két község között évtizedeken át tartó legelő körüli vitára csak 1851-ben kapunk érdemleges választ: a malomiak lefizették az uradalmi mérnököt, aki a legtöbbet ígérőnek ajánlotta fel. A kökényiek ezt a területet korábban a birkák legeltetésére használták. A legelő hovatartozása bizonytalanságát térkép hiányával próbálták magyarázni. Tényleges háttere a korrupció: a kökényiek 400 forintjára a malomiak 500-at ígértek.

5 Vörös Mihály, káptalani kanonok a megyéhez írt levelében a kökényiek panaszát elismerte. A káptalani uradalom intézkedéseit is közölte: közölte, hogy az erdőslegelő Kökény határában van, engedélyezik a nevezett területen a kökényi birkák legeltetését, de felhívja mindkét település lakóinak a figyelmét, hogy az erre vonatkozó utasítását szigorúan tartsák be (egymás területén ne legeltessenek). A vizsgálat során azonban nem nyert bizonyítást, hogy a mérnök a legelőt a legtöbbet ígérő községnek ajánlotta volna fel.

56 A németiek legelő területe szintén nem volt elegendő. A négy bérlőről azonban nem derül ki, hogy állatokat tartottak: feltételezhető, hogy juhokat és kecskéket, mert a bólyi uradalomnak a szőkédi határban lévő „Esztrok megye" bokros erdős legelő bérletéért 1855-ben 61 forintot fizettek.

57 A püspöki uradalom 1839ben minden megkérdezés nélkül elvette tőlük a Grabina nevű legelőt, amely szintén közvetlen a legelő mellett volt és belsőséghez tartozott. Ezen keresztül hajtották az állatokat itatni, és attól féltek, hogy az elvetett területben, miután az közvetlen a telkek alatt van, károkat fognak okozni, és ennek állandó bírságolás lesz a vége. Az állatok számát csak úgy tudják megtartani, ha pusztán bérelnek maguknak legelőt, amely nemcsak pénzük kiadását jelenti, de a jószág után való járkálás sok időt von el a gazdálkodásuktól.

58 Panaszukat az uradalom rá egy évre kivizsgálta, és az elvett legelőt visszaadta.

59 Az ugarnak meghagyott földek közös legelőül is szolgáltak: a legelőelkülönítés és tagosítás előtt más célra nem volt szabad azt használni. A jobbágyfelszabadítás után, 1851-ben még mindig az ősi törvények szerint gazdálkodtak. Az újra való áttérés nem ment gyorsan. A pogányi kilenc gazda a rájuk eső ugart felszántotta, zabbal és bükkönnyel vetette el. A községi bíró közbenjárására a megye engedélyezi, hogy a vetőmag megtérítése mellett az elvetett területet közösen legeltessék fel. Elvetették azt az érvüket, hogy ők a föld jobb hasznosítása miatt tették ezt, ugyanakkor az ugar legeltetéséről nem voltak hajlandók lemondani.

60 Pogány község legelőben szintén szűkölködött: 1852-1853-ban a bólyi uradalom a szőkédi 52 holdas legelőjét a legtöbbet ígérő pogányiaknak 60 forint ellenében, kétszeri kifizetésre átengedte. A bérlők egyéni gazdák voltak, feltételezhető, hogy juhtartók lehettek.

61 54 BML Alisp. i. ált. 2649/1845. 55 BML Alisp. ált. i. 7953/1853. 56 BML B-M. i. 229. cs. Vásárlók: Bosnyák András, Galantes György, Krizics Pál, Krizics Márk. 57 BML Alisp. ált. i. 2347/1839. 58 BML Alisp. ált. i. 212/1840. 59 BML Alisp. ált. i. 4225/1851. 60 BML Alisp. ált. i. 4225/1851. Száláncsánin Imre, Korsovárovics Nikolá, Losániá Simon, Horváth Mihály, Radies Simon. 61 BML Alisp. ált. i. 1441/1838.