Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

jegyeztek fel. A szarvasmarha állomány igen alacsonynak bizonyul.

10 A jobbágyság körében az igavonó állatok száma a későbbi évtizedekben sem növekedett. Ezért az alispáni hivatal kénytelen volt 1846-ban az igavonó marha hiányával foglalkozni. Megállapították, hogy ez a jobbágyság adóképtelenségével jár, és a szorgalmas gazdákat éri károsodás, mert igásrobotot minden községnek kell a megye és a földesúr felé teljesíteni. Ez általános megyei jelenség lehetett, mert példának megemlítik, hogy Hosszúhetényben a 90 telek közül egyharmada adózónak nincs vonómarhája. Okát a dologtalanságban, a nemtörődömségben jelölték meg, amely részben helyi, részben „nemzetiségi indulatok" eredménye. A horvát lakosságra Perczel főbíró azt a megállapítást tette, hogy a vonósmarha száma évről-évre észrevehetően csökken. Ennek következményeit négy pontban foglalta össze: az ilyen gazda a földjét kénytelen parlagon hagyni vagy bérbe ki* adni, amiből nem sok haszna van, erkölcstelenség önmagával szemben, mert eltunyul és „naplopóként" teng, a „szekeresmunkának" nem tud eleget tenni, s végül elszegényül, mert a földjét nem tudta művelni.

11 Az igavonó állatok csökkenésének tényleges okát azonban nem írták le. Azt a növekvő robotban kell keresni, az adó állandó emelkedésében, a legelő nélkülözésében, amely a jobbágyok elégedetlenségéhez vezetett. 1845-ben az állatok legeltetésére a megye intézkedést hozott: minden helység bíróját a főszolgabíró levélben felszólította, hogy az egyéni és az éjjeli legeltetést a továbbiakban nem engedélyezik, és kötelezővé teszik a közös pásztorok fogadását. Ha a bíró utasítását nem hajtják végre, az ellenszegeteknek a legkeményebb testi büntetést helyezte kilátásba. Köteles a bíró vagy az esküdtek éjjelenként ellenőrizni, hogy a gazdák az utasítást betartják-e. Akit rajtakapnak, 24 bottal, pálcával vagy korbáccsal kell büntetni. Ezenkívül a rendbontókat kötelesek feljegyezni és a nevüket a jegyzővel közölni, aki azokat havonként nyilvántartja. A főszolgabíró a megyéhez írt, 1845. június 23-án keltezett levelében közli, hogy a községek felé a pásztorok beállításának a határidejét 1846. augusztus 30-ban jelöli meg.

12 A végrehajtásról és az ezt követő évről nincsenek adataink. A pásztorok első összeírása annak tulajdonítható, hogy a bécsi udvar az 1848-as szabadságharc bukása után éveken keresztül kereste a csatákban résztvett honvédeket és azok tisztjeit. Feltételezték, hogy egy részük ideiglenesen a pásztoroknál keresett menedéket. Az 1851-ben készült „pásztorok összeírása" már rendkívül magas állattartásról tanúskodik, amely szerint szinte hihetetlennek bizonyul a korábbi évtizedek állatállománya. Áta falunak ebben az évben egy kanásza, két csordása és hat ökröspásztora van, akik részben maguk, részben fogadott pásztorokkal őriztették ökreiket. Kökényben két kanászt, egy csordást, egy kecskepásztort, Németiben egy kanászt, két csordást, egy csikóst, Pogányban két kanászt, egy csikóst, egy csordást, Szalántán kanászt, csordást és csikóst, Személyben 11 juhászt, kanászt, csikóst és csordást, Szőkében kanászt, csikóst, csordást és három juhászt, Szőkéden kanászt, csikóst, csordást és kecskepásztort, Udvardon 10 BML Consc: Regn. 1828. 11 BML Alisp. ált. i. 3333/1846. 12 BML Alisp. ált. i. 2254/1854.