Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - SAROSÁCZ GYÖRGY: A Pécs környéki bosnyákok (horvátok) állattartása

kanászt, csikóst és kecskepásztort jegyeztek fel. A pásztorok többsége helybeli, néhány községben találunk magyarokat is, a juhászok és az egyéni ökörpásztorok valamennyien horvátok. Arról nincsenek adataink, hogy a községek az egyéni legeltetést és a kötelező pásztorok alkalmazását hogy fogadták, mert az újabb megterheléssel járt. Minden falunak a pásztorok számára fel kellett építeni egy pásztorházat, ahol azok lakhattak. Ennek költségeit a gazdáknak telkük arányában megosztva kellett viselniük. Az épületük mindig a falu szélén az utolsó ház volt. Hagyományos parasztporta: a lakószobákon kívül az udvaron gazdasági épületekkel és a telekhez tartozó kerttel. Az első épületekből a századforduló után egyetlen sem maradt meg, valamennyit lebontották és helyükre tágiából újat építettek. A pásztorok névsorából arra lehet következtetni, hogy az első évtizedekben a község elöljárósága elsősorban helyben keresett megfelelő egyént, aki azt elvállalta, mert ebben az esetben a lakóházról külön nem kellett gondoskodni. A földművelés térhódításával és a teljes istállózott állattartás elterjedésével a helybeliek lassan ezt a foglalkozást nem vállalták, hanem idegenből jött egyéneket fogadtak fel, akik között egyre több lett a cigány. A pásztorok fogadásáról szóló községi képviselőtestületi jegyzőkönyvekből csak néhány maradt meg, az is a múlt század utolsó évtizedeiből való. A fogadó község a pásztornak mindenkor biztosított lakást, kertet és földet (kb 800 öl), ezenkívül a fizetést a kijáró jószág után kapta. Egész évben kijáró koca után a kanász Személyben 1893ban egy egész kenyeret, egy nyolcada búzát és 4 krajcárt, a Szent György napjától félévre kijáró süldők után 10 krajcárt kapott.

14 Minden gazda, ha a kocája bebúgott, és azt a kanász vele közölte, egy pint bort adott ajándékba. Ez a szokás szinte napjainkig megmaradt, a kenyér adása pedig az 1950-es évekig. A többi állatfajtáknál az őrzés díjazása szintén természetben és pénzben történt. Az egyéni és éjjeli legeltetésnél elég magas volt az elkóborolt (bitang jószág) allatok száma annak ellenére, hogy lábaikra béklyót raktak. Az így eltűnt vagy ellopott állatokról megkeresés miatt pontos leírást adtak ki és azt minden megyének elküdték. A leírásban az is szerepelt, hogy hol és mikor találtak rá, mi módon került „bitangságba", úgy találtak rá, vagy hamis marhalevél alapján foglalták le, milyen jegyet (billeget) visel, kinek adták, és milyen értékkel bír.

15 A 13 BML Alisp. ált. i. 1527/1851. Áta: Semsics Albert sertéstenyésztő, Boros József és Horváth Pál ökörpásztorok, Panics István, Csetót István, Horváth Márk és Vukovics Lovró ökörpásztorok, gazdáik: Bosnyák Mihály, Vukovics János, Horváth György és Vukovics Antal. Kökény: Perusics János és Márton sertéstenyésztő, Balázs János marhatenyésztő, Csobán János kecskepásztor. Németi: Joób János sertéstenyésztő, István Ferkó marhatenyésztő, Kiss József lótenyésztő. Pogány: Dugália Illés és Sokác Tamás sertéstenyésztő, Dugália Illés lótenyésztő, Horváth Sztánkó sertéstenyésztő. Személy: Miátovics György, Vukovics Antal, Bosnyák Tádó, Sztázics Péter, Bláskovics Lukács, Bogdán István, Uzán Márton, Tót Gergely, Vajda József, Bláskovics Mijá juhászok, Bóli János gulyás és csikós, Joó János sertéstenyésztő. Szőke: Szomor György sertéstenyésztő, Feldi István lótenyésztő, Hagyó Mihály marhatenyésztő, Laus József, Kádia György és Cseprics János juhászok. Szőkéd: Szekeres Lukács, Szrimác György marhatenyésztő, Török József és Szekeres György kecskepásztorok. Udvard: Bozsánovics András sertéstenyésztő, Bozsánovics Lovró lótenyésztő, Kelemen János kecskepásztor. (Lótenyésztő= csikós, sertéstenyésztő = kanász, marhatenyésztő = gulyás.) 14 BML Kj. Személy, 1893. 15 BML Alisp. ált. i. 1194/1840. „Leírás arról a szökött lóról, amely Kökény határában találtatott: sötét iarga, 2 éves kanca, farán besütött billeg I. R"