Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)

vül, csak néhány ház látszik - jelöli az urasági vízimalmot és a falu egyetlen ut­cája mentén álló házakat is. A dombra vivő út mellett ott van a feltételezett ma­joroslak 335 és feljebb a Jeszenszky-puszta 336 gazdasági épületei is. Megfigyelhető, hogy az 1842-es vízfestményen látható állapottól eltérően, a Szentdomjánpusztára vezető földút már nem közvetlenül az udvarház DNy-i homlokzata előtt megy el, hanem délebbre, a mai nyomvonalon. 337 Az épület mögötti részben pedig mintha már park lenne. Ennek létesítése indokolhatta az út áthelyezését. Talán a kastély ez idő tájt történt átalakításához kapcsolódik. A térképről az is megállapítható, hogy ekkorra a pécsi káptalan birtokához tartozó Szentdomjánpuszta már lakott hely, néhány házzal. Jelöli már a Pécset a fővá­rossal összekötő vasútvonalat is, amelyet csak 1882-ben adtak át a forgalom­nak. 338 Megépítése a környező települések számára sok előnnyel járt. 339 Például ennek köszönhető a Jeszenszkyek már említett, a falu határának É-i részén lévő kőbányájának jelentős termelésnövekedése is. 340 A fentieknél korábbi a II. kato­nai felmérés 1856-60 között készült, vonatkozó szelvénye (Colonne XXVIII., Sec­tio 63.). 4 a Léptéke miatt pontosabb részletmegfigyelésekre nem alkalmas. Jól tájolva jelöli az L-alakú kastélyt. A Szent Dámján pusztára vezető utat már áthe­lyezték délebbre. Mellette, a dombon az urasági major épületei állnak. A követ­kező, III. katonai felmérésen, amelynek vonatkozó részlete (5560/3) 1880-81-re datálódik, nem figyelhető meg lényeges változás. 340b A század végén Megyefa további fejlődése tükröződik a statisztikai adatokban. 341 1880-ban a falunak már 539 lakosa volt, ebből 13 iparos. 342 Ezeknek többsége a német nemzetiségűek közül került ki. 1898-ban már 634-en éltek a községben, közülük 566 magyar és 68 német anyanyelvű, s a házak száma 94. 343 A gyermekek ebben az időszak­ban úgy megszaporodtak, hogy a már amúgy is szűk, bükkösdi iskola helyett ­ahová addig a diákok átjártak - 1885-ben Megyefán iskolát építettek és tanítói állást létesítettek. Sajnos az új iskola hamarosan túl tágas lett, mert az 1891-92­335 Lásd 265 j.-nél ^ 336 Pesti, 1982, I., 613, No. 35. A No. 30,-nál hozott adatával szemben a major ma is megvan, az Állami Gazdaság kezelésében. A majoroslak és a cselédház néhány lakóját leszámítva, épületei már jórészt üresen állnak. Nemrég, a privatizáció során megvásárolta egy vállalkozó. 337 Pesti, 1982. I, 613, No. 28. 338 Várady, 1896, 672.; Nagy J, 1935, 16. 339 Nagy J, 1935, 30. 340 Lásd 312 j. a Csendes László-N. Ipoly Márta: Települések szelvényezése az első-második-harmadik katonai felmérések alapján. (Bp, 1977). 340b Uott. 341 Megyefa és a szomszédos községek lélekszámának az 1830-as évek és 1930 közötti alakulásá­ról táblázatokat közöl Nagy J, 1935, 30-, 342 Erdődi Gyula: Az 1880. évi iparstatisztikai felvételek nemzetiségi vonatkozásai Baranyában. BH 1981 (1982), 391-413. (401.). 343 Jekefalussy József (szerk.): A Magyar Korona Országainak helységnévtára, 1898. (Bp, 1898), 449. A nemzetiségi megoszlást rögzítő, 1899-es Községvizsgálati Jegyzőkönyv vonatkozó adatait publikálja: Tegzes Ferenc: Adatok az alsófokú közigazgatás nyelvhasználatához Baranya megyében a dualizmus idején (1870-1899). BH 1981 (1982), 445-462. (460, 109 j.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom