Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)
zepi vízfestményen 194 még a főhomlokzat és az ÉNy-i, kétablakos, rövid homlokzat eredeti, XVIII. sz. végi állapota látható. A középrizalitot ekkor még háromszögű timpanon zárja le, mezőjében a ma is meglévő, homokkőből kifaragott kettős címer reliefjével. Közös, nemesi korona alatt két pajzs van. Balra (a heraldikai jobb oldalon), csúcsostalpú pajzs mezőjében a Jeszenszkyek baltával szarvasra sújtó vitéze látható. A szokásos ábrázolástól annyiban tér el, hogy az alak nem a szarvas mögött, hanem előtte áll. Ez a ritkább változat, de előfordul a XIX. sz. első felében alkalmazott címerpecséteiken. 195 A sisakdísz uez. a vitéz növekvőben. Szorosan mellette helyezkedik el a másik, lekerekített talpú pajzs, így a foszladék csak egy-egy oldalon keretezi őket. A második címer mezőjében, lebegő koronán, jobbra lépő, kettősfarkú oroszlán látható, amely a fején átdöfött kard markolatát fogja. A sisakdísz ugyanez növekvőben. Ez Antal felesége famíliájának, a gyulai Gaál-családnak a címere, bár a Nagy Iván és Csergheö hozta ábrázolástól 196 kissé eltér. Azoknál ugyanis a mezőben lebegő korona helyett kis halmon áll az oroszlán. A szóban forgó vízfestményen látszik, hogy az épületen alul magas lábazat fut végig. A DNy-i homlokzat bal szélén, közvetlenül a lábazat felett lévő két résablak arra vall, hogy a jelenlegi alagsor helyén akkor pince lehetett. A főpárkány a mostaninál jóval egyszerűbb, s végigfut a rövid oldal azóta lebontott oromfala alatt, amelyben három kerek padlásszellőző nyílás látható, A főpárkánynál a későbbi magasítás nyomai előkerültek a kutatás során. A képen a falak világosak, valószínűleg meszeltek. A tető sötét, bizonyára zsindellyel fedték. Az ÉNy-i oldal oromfala felett látszó felülkontyolt megoldás lehetett a nyeregtető túlsó végén is 1788-ban. A kémények az udvar felőli oldalon magasodnak. A kutatás során kiderült, hogy a falakat - szinte alapozás nélkül - lent helyben bányászott terméskőből, feljebb pedig téglából építették. Az akvarellen a jelenleginél kisebb, egyenes záródású, egyszerű szalagkereteléssel ellátott ablakok vannak. Páronként olyan közel helyezkednek el egymáshoz, hogy szinte ikerablakként hatnak. A falkutatás bebizonyította, hogy ez az amatőr festő torzítása, mert a belsőkben az ablakok közötti falszakaszokra támaszkodtak a boltozatok hevederívei. Ebben a periódusban mindhárom helyiséget (6/a., b., c.) hevederekkel osztott 2-2 csehsüveg boltozat fedte. A folyosón is ilyen boltozatok voltak. Ma már csak a 8. sz. előterében maradt meg, s a 12. sz. folyosórész egyik végén a hevederív látható. A lebontott boltozatok nyomai előkerültek a kutatás során. A 6/a. és 6/b. szobák egy-egy belső sarkában íves kályhafülkét, ill. maradványát sikerült feltárni. A 6/c. helyiségben nem találtunk ilyet. Lehet, hogy az 1. periódusban ez konyhaként funkcionált. K-i sarkánál elfalazott, nagyobb füstjárat került elő. A ház belsejében volt ajtók helyét a későbbi bontások, átalakítások miatt sokszor már nem lehetett pontosan rekonstruálni. Az biztosnak látszik, hogy mindhárom helyiségnek volt ajtaja a folyosó felől. A XVIII. sz.-i berendezésre vonatkozó adat, pl. hagyatéki leltár nem került elő. Feltételezhető, hogy néhány Sárkányné, ill. a JPM által őrzött, erre a korra datálható bútor és festmény még Jeszenszky Antal megyefai kastélyából Lásd 261 j.-nél. Jeszenszky-levt, passim. Nagy Iván, IV, 1858, 303.; Csergheö, Bd. I, Taf. 48. (Gáal I.).
