Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)
származik. 197 A földszintes udvarháznak, kis méretei ellenére is reprezentatív jelleget adtak olyan elemek, mint például a külső járószinthez képest jelentősen megemelt padlószint, a boltozatok, a főhomlokzat középrizalitja és címeres timpanonja. Persze sokkal jelentéktelenebb, mint a jóval nagyobb földbirtokkal rendelkező Petrovszkyak 1786-ban, a szomszédos Bükkösdön emelt, „Grassalkovich-stílusú", emeletes kastélya. 198 Viszont a megyefai épület jó példa a „bene possessionatus" nemesi rétegnek a korban elterjedt udvarház-típusára. Ez a réteg csak szerényebb eszközökkel tudott építészeti reprezentációt kifejteni. 1983 A szerző néhány éve egy egészen hasonló, XVIII. sz. végi úrilakot talált a Somogy megyei Alsóbogát egyemeletes, klasszicista kastélyának magjában. 199 Figyelemre méltó, hogy ezekkel az udvarházakkal párhuzamba állíthatók - színvonaluk, építészeti kialakításuk révén - az egykorú plébániaházak. 1993 Baranya megyében ebből az időszakból több ilyen kúria és parókia is fennmaradí. 200 A már elveszett családi iratokat feldolgozó, XIX. sz. végi, genealógiai kompilátumból értesülünk arról, hogy felépülte után 2 évvel, 1790. július 11-én, villámcsapás következtében leégett a megyefai kastély tetőzete. 201 A házat valószínűleg rövidesen helyreállították. 1799-ben Vályi András így említi könyvében Megyefánál: „jeles épülete vagyon itt a Földes Uraságnak, mellynek tetején, mennykövet el hárító vasak vágynak,...", 2013 tehát a gazda okult az 1790-es esetből. A II. József-kori összeírás 202 és népszámlálás a kastély építése előtti években készültek és az 1785-1787 közötti állapotokat rögzítik. E forrásokból megtudhatjuk, hogy Megyefa lakosai részben röghözkötöttek, részben szabadköltözésűek. A faJu 58 házában 65 család él. A telkes jobbágyok (28) mellett házas (24) és hazátlan zsellérek (5), összesen 57 paraszti családfő szerepel. Számuk 1767hez képest több mint a duplájára emelkedett. 3 iparos, 1 zsidó és 2 cigány is la197 Például Sárkányné tul. (Bp.): cseresznyefa asztal (XVIII. sz.), cseresznyefa lábú asztalka tölgyfa lappal (XVIII. sz.). A JPM Művészeti Osztályának gyűjteményében a korábban már említett családi portrékon kívül két, kisméretű, az előzőkkel egyező, belül vékony, aranyozott szegélyléccel díszített, fekete keretes szentkép található. A gyenge kvalitású, ism. mestertől való XVIII. sz.-i olajfestmények: „Tanító Szt. Anna" (Itsz. 56. 36) és „Bánkódó Szt. Péter" (tévesen „Vértanú"-ként meghatározva) (Itsz. 56. 37). Provenienciájuk bizonytalan, a Pécsi Városi Múzeum anyagából kerültek át. 198 Rados, 1931, 14, 107-108./92-94. fotók; Uő, 1939, 18, 54-55, C-CI. képtáblák; Kelényi, 1974, 119, 44. fotó. 198a A kérdésről általában, építészeti ikonológiai oldalról: Mojzer Miklós: Torony, kupola, kollonád. (Bp, 1971), 48-50, 61-64. Konkrétan a kastélyokra, kúriákra új, egy terület emlékanyagából kiinduló, de általánosítható következtetéseket levonó alapos munka: Badál, 1987. 1 Sonkoly Károly: Az alsóbogáti (Somogy m.) Festetics-lnkey kastély műemléki kutatása. Műemlékvédelem, XXXIII./1, 1989, 27-34. 199a Említést érdemel, hogy a hazai késő középkori emlékanyag elemzése is hasonló eredményt mutat. Erről Koppány Tibor: A vilonyai református paplak, (in Entz Géza emlékkönyv (Bp, 1993), 7985.), 83. 200 Pl.: Bár, „Fehér ház", Mecseknádasd, r. k. pl. ház. 201 Angyal, kézirat, p. 17. 2013 Vályi, 1799, II. k, 592. 202 A 169 j.-ben hozott forrásban Megyefa: Tom I, p. 221. 203 Taba, 1975, 204-221. (táblázatok); Dányi, 1975, 12-13, No. 200. A két forrás hozta adatok között sokszor jelentós eltérés tapasztalható (lásd Taba, Id. mű, passim).
