Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)

növekvőben. A foszladék arany-kék és ezüst-vörös. Baranyában a Jeszenszkyek a XVIII-XIX. sz.-ban - a Horváth lányok fiúsításának következményeképpen gyakran a Jeszenszky-Horváth egyesített címert használták.

94 Ilyen díszítette a Pécs, Király u. 36. sz., Horváth Dánieltől örökölt, ún. Jeszenszky-ház homlokzatát

95 és a családi levéltárban található pecsétek között is előfordul.

96 A XIX-XX. sz.-i egyesített, ill. kettős címerek Horváth része már rontott, az eredetiről jelentősen eltérő rajzú.

97 Adatközlőink szerint, régen a megyefai kastély legnagyobb szobájának (6/b.) mennyezetén, az ablakok felőli részen a Jeszenszky, a túloldalon pedig a Horváth címer volt felfestve két színnel és arannyal.

98 Az évszázadok során a kisjeszeni Jeszenszky törzs az ország sok megyéjébe elágazott, a genealógiai irodalom több helyen is említi őket. Ősi fészkükben is megszaporodtak. Családi anekdota szerint, az egyik baranyai Jeszenszky odautazott a rokonságot megkeresni. Amikor megkérdezte a helybéli papot, élnek-e még a faluban Jeszenszkyek, azt a választ kapta, hogy rajta kívül az egész lakosság ezt a nevet viseli. Jeszenszky János kapitányt a szolgálat az esküvő után elszólította Pécsről, s fiatal felesége is követte. Első fiúk, Emánuel a morvaországi Fulneggben született 1749-ben.

99 A másik fiú, Antal 1752-ben jött a világra.

100 Két idősebb leányuknak, Amáliának és Annának nem ismerjük sem születési helyét, sem idejét. Arra sincs adatunk, hogy a család mikor költözött vissza Baranyába.

1003 A har94 Angyal, 1899, 69. Horváth Dániel egykorú címerének csak egy példányát ismerjük, annak a levelének pecsétjéről, amely 1751. máj. 12-én kelt Pozsonyban (BML, IV, 1008, 49. sz.). A Horváth címer leírását az armális (Jeszenszky-levt, Iratjegyzék, No. 1.) szövegének XX. sz.-i, az akkoriban Bükkösdön, ifj. Jeszenszky Ferenc tulajdonában volt eredeti alapján készült, a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárában őrzött kópiája után hozza: Áldásy, 1938, 127-128, No. 335. 95 Angyal, 1899, 69.; Sonkoly, 1988, 68. (a szerző címer rekonstrukciója a 69. oldalon, sajnos, heraldikai hibákkal). 96 Jeszenszky Ferenc pecsétje 1833. máj. 6-i iraton (Jeszenszky-levt, 1. doboz, „Birtokperek, családi perek, egyezségek, stb, 1763-1892"-fasc:-ban). 97 Például a fenti pecséten, vagy Jeszenszky Lajos XIX/XX. sz.-i, réz pecsétnyomóján és névjegyén (Sárkányné tul. Bp.). 98 Sárkányné sz. sz. k. 99 Angyal, kézirat, p. 2.; Angyal, 1899, 65. Forrását nem hozza, de adatát kutatásaink megerősíteni látszanak. Jeszenszky János kapitány ekkoriban ismét az Andrássy-féle gyalogos regimentben szolgált. Az ezred első békehelyőrsége 1748-ban Bécsújhelyen volt (Wrede, Bd. I, 353.). A bécsi Kriegsarchivban lévő 1749-es forrás arra vonatkozik, hogy Jeszenszky Jánost, aki akkor 35 és fél éves, s már 15 és fél éve szolgált, 1748. nov. 1-ével helyezték vissza a regimentbe, egy megnevezetlen, valószínűleg feloszlatott egységből (lásd 80 j.), kapitányi rendfokozatban. Az Emánuel születési helyeként említett Fulnegg (Fülnek) az észak-morvaországi Hradnice (Weisskirchen, Morvafehértemplom) közelében, kb. 20 km-re K-re van. Mellette fekszik Lipnik nad Becvou (Leipnik), ahol a regiment 1749-ben állomásozott (Wrede, id. hely), tehát a két forrás megerősíti egymást. 100 Wrede, id. hely szerint 1750-ben Iglón, a Szepességben állomásozott az ezred, majd 1770-ig kütönféle csehországi városokban. Jeszenszky Antal már halála után, valószínűleg fia, Nep. János megrendelésére, egy ismeretlen, korábbi portréja után készített képmásának (Sárkányné tul, olaj, vászon, 92,5x72 cm, hátoldalán: „pinxit Delà Soave J. 1835") téves felirata szerint 1756-ban született. Ennek ellentmondanak forrásaink, köztük sírfelirata (lásd 229 j.), amelyek szerint 1752-ben jött a világra. Születési helyét nem ismerjük (Angyal, kézirat, p. 17.; Uő, 1899, 65.). 100a Angyal, kézirat, p. 2. szerint Jeszenszky János 1759-ben már pécsi lakos, mert egyik gyermeke ekkor itt született (lásd 101 j.). Szerintünk viszont ez nem elegendő bizonyíték arra, hogy ekkor már letelepedett volna a városban, sót, további adataink ezt egyértelműen megcáfolják.