Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - SONKOLY KÁROLY: A megyefai Jeszenszky-kastély (Megyefa és földesurai)

madik leány, Mária Karolina Pécsett született 1759-ben.

101 Jeszenszky Jánost még 1754. augusztus 29-én vették fel a vármegye nemesei közé a jegyzőkönyv 138. sz. bejegyzése szerint.

1013 Valószínűleg ezen dátumok még csak a katonatiszt szabadságolásait jelzik, amikor családjával ellátogatott anyósáékhoz. Még 1757-ben elzálogosította a távoli Kisjeszenben jussolt örökrészét.

102 A hadseregben elérte a főstrázsamesteri (őrnagyi) rangot és előbb, 1763-ban Komárom térparancsnoka lett,

102a majd Sziget várának alparancsnokaként,

103 1765. július 19-én hunyt el, 52 éves korában.

104 A Horváth örökösök A két Horváth leány, férjezett Petrovszkyné és Jeszenszkyné az apai jószágot sokáig osztatlanul birtokolta. A vármegye által az uradalmakra 1771-ben és 101 Pécs-belv. r. k. pl. Index Lib. bapt. 1686-1789, 1759/No. 225. 1759. aug. 13-án keresztelték, s keresztszülei Klimó György püspök és Gutierez de Lara bárónő voltak (Angyal, kézirat, p. 2.; Uő, 1899, 65.). Ekkor a gyermek atyját már főstrázsamesterként említik (Angyal Pál: Spanyolok nálunk. PBMEÉ III/2. (1910), 58-60. (60.)). 1013 BML, IV, 1. a. Anno 1754, No. 138. (Andretzky, 1909, 36.). Ennek ellenére nincs nyoma annak, hogy Jeszenszky János részt vett volna a vármege közéletében (Angyal, 1911/2, 43.), amire katonai szolgálata miatt lehetősége sem volt. 102 A 89. j. végén hozott XVIII. sz. végi családfák között, az egyik lapon feltüntetve: „Joannes capitaneus qui die 24. Februarii 1757 Portionem Haereditatem Kis Jeszenczem in pignorantem...". 102a A bécsi Kriegsarchivból előkerült másik, reá vonatkozó forrás szerint Jeszenszky János nős, katolikus vallású, ekkor, 1763-ban 49 éves és már 29 esztendeje szolgál. Őrnagyi rangot visel, amelyet a 101 és a 102 jegyzetekben hozott források szerint valamikor 1757 és 1759 között kaphatott. A fenti, Kriegsarchivbeli irat szerint 1763-ban a 19. gyalogezred tisztje. Az Andrássy-féle regiment csak 1769-ben kapta meg későbbi, 33. sorszámát. Az 1756 nyarán kezdődő hétéves háború sok, nagy csatájában (pl.: Lobositz, Prága, Leuthen, Breslau, Kolin, Hochkirch, stb.) harcolt az ezred, s a Hubertusburgban megkötött béke utáni első állomáshelye 1763-ban a közép-csehországi Beraun (Beroun) lett (Wrede, Bd. I, s. 352-358.). A fenti, bécsi forrásból megtudjuk, hogy ebben az évben Jeszenszky János őrnagyot kinevezték Komárom térparancsnokának. 3 Ez - hasonlóan a komáromi kinevezéshez - már afféle „nyugdíjas" állás lehetett a háborúkban megfáradt hadfi számára. Az újabb áthelyezés logikusnak tűnik, távolabbra Bécstől és közelebb a családhoz (Zachar József sz. k.). Sírkövén (lásd 104j.) a „vice praefectus" cím szerepel. A tulajdonképpeni, szigetvári várparancsnokságot - mivel az idők folyamán az erődítmény hadászati jelentősége lecsökkent - már 1736-ban megszüntették, bár a vár még a század végéig a Haditanács kezén maradt. A következő évtizedekben az erőd őrségét vezető tisztek keze alá már alig néhány tucat katona tartozott. Jeszenszky János utóda már csak hadnagyi rangot viselt (Németh, 1903, 327-328, passim; Polgár, 1931, 13.). 104 Angyal, kézirat, pp. 2, 7. (Antal fia azóta elveszett naplója vonatkozó bejegyzését idézve); Angyal, 1899, 65. A szigetvári r. k. pl. templomban helyezték nyugalomra (Németh, 1903, 328.). Sírtábláját a legutolsó helyreállításnál - több, a belsőben volt XVIII. sz-i sírkővel együtt - sajnos, eltávolították, s most a plébánián hányódik. Polgár, 1931, 11-12. közli először a címerrel és hadi trófeákkal díszített, homokkőből kifaragott, feliratos síremléket (lásd még: Molnár, 1968, 90.). A feliratokból kiderül, hogy ekkor már a Pálffy-huszároknál szolgált az őrnagy, bár a fentebb hozott források egészen 1763-ig az Andrássy-féle gyalogos regiment kötelékében említik. Az áthelyezést az említett alakulatba az indokolhatta, hogy ekkoriban is a Pálffy-huszárok egy kisebb különítménye állomásozhatott a várban, amint erre korábbi, közvetett adatunk van (Németh, 1903, 327.; Polgár, 1931, 12.). A Pálffy-huszárezred (később Nádasdy-huszárok néven) 1769-ben a 11. sorszámot kapta, majd mint 9. sz. huszárezred, fennmaradt egészen a Monarchia felbomlásáig. Szigetvári különítményükre vonatkozó közvetlen adatot nem ismerünk. A regiment garnizonja 1756-ban Abaúj vármegyében volt (Wrede, Bd. Hl/1, s. 278-285.; Ajtay E.-Péczely L.-Reé L. (szerk.): A magyar huszár. (Bp, é. n.), 95.).