Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - TEGZES FERENC: Pecséthasználat a magyar közigazgatásban az Antant-szerb megszállás alatti Baranyában 1918-1921 .(I.rész)
Jóllehet sem a törvényhatóságokról szóló 1886: XXI. te, sem az 1902. november 12-én kiadott vármegyei ügyviteli szabályzat 39 - amely 1903. január 1-jén lépett életbe - nem tartalmazott intézkedést, de még csak utasítást sem az alispáni pecsétre vonatkozóan, a vármegyék az alispáni pecsétjeiket azonos formára és tartalomra készíttették el. A pecsétmezőben az adott vármegye címerét találjuk, a köriratban pedig a vármegye neve szerepel, „alispánja" szóval befejezve. Ezek közé illeszkedik Baranya vármegye alispánjának a dualizmus korban használt pecsétje is (12). Az antant-szerb megszállás alatti közigazgatásban 1918. december 15-20. között használhatta Stenge Ferenc alispán utoljára. Mi ennek a pecséthasználatnak az utolsó nyomára 1918. december 14-én bukkantunk. 40 1918. december 21-én már megjelent egy másik alispáni pecsét. Hasonlóan a már tárgyalt főispáni pecséthez, ennek is magyar nyelvű körirata volt, de a pecsétmezeje üres (13). Az alispán nevében hozott határozatot a vármegye másodfőjegyzője írta alá. 41 Ővele találkozunk még 1919. március folyamán is, mint az alispán nevében eljáró hatósági közeggel. 42 Ugyanezt a pecsétet használja 1919 augusztusában is, de már mint a vármegye főjegyzője. 43 Az SHS kormány által 1919. január 27-én kinevezett főispán által az alispáni teendők ellátásával megbízott Rajits ezt a magyar köriratú alispáni pecsétet egészen 1920 januárjáig használta. Ezt a pecsétet szinte kizárólag magyar nyelven íródott alispáni intézkedéseken, határozatokon találjuk meg. Véletlennek tarthatjuk azoknak a nem magyar nyelven íródott iratoknak a felbukkanását, amelyeken ez a pecsét szerepel (VIII). Szintén kuriózumnak tekinthető ennek az alispáni pecsétnek egy változata. Ezt még csak egy iraton sikerült megtalálni. Egy, az alispán által aláírt kísérőiraton bukkant elő: az állami hovatartozást szándékozták jelezni oly módon, hogy az üres pecsétmezőbe beírták tintával az SHS betűket (7X). 44 1919. április 2-án bukkan fel a szerb alispán által használt harmadik pecsét (14). 45 Ennek pecsétmezejét a vármegye címere tölti ki, köriratában szerb és magyar nyelvű szöveg. Ez a pecsét körirata szerint nem az alispáné volt, hanem az alispáni hivatalé. De a pecsét mellett található aláírások az alispánéi. Felmerülhet az a gyanú, hogy ez a pecsét a leíróiroda használatában volt, de mivel úgy a segédhivatalnak, mint a kiadóhivatalnak külön-külön voltak pecsétjeik még a „régi" időkből, és ezeket használták folyamatosan a kezelési feljegyzések hitelesítésénél, ezért ez a pecsét is közvetlen alispáni használatban kellett, hogy legyen. Kutatásunk szerint ezt a pecsétjét az alispán 1919 júniusáig használta. 46 Ez megtalálható magyar, valamint szerb nyelvű iratokon egyaránt. 1919. április 2-án már megjelent egy szerb-horvát köriratú, mezejében a vármegye címerét hordozó alispáni pecsét (15). Használatának utolsó nyomával egy 1920. március '125. 000/1902. B. M. 'Alisp. ir. 13714/1918. sz. 4493/1919. sz. ! 1629/1919. sz.; 1673/1919. sz. '4562/1919. sz. ^9654/1919. sz. *1624/1919. sz. s 3341/1919. sz.
