Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - TEGZES FERENC: Pecséthasználat a magyar közigazgatásban az Antant-szerb megszállás alatti Baranyában 1918-1921 .(I.rész)
5-én kelt alispáni véghatározaton találkozhatunk. Az alispán nevében eljáró vármegyei főjegyző írta alá és pecsételte le az iratot. Ez a pecsét éppen úgy megtalálható horvát nyelvű iratokon, mint magyar vagy szerb nyelven írottakon. Nemcsak az alispán használta, hanem a nevében eljáró vármegyei főjegyző is. 1919 augusztusában felbukkan a megszállás időszakának ötödik alispáni pecsétje (16). Kétnyelvű feliratot hordozott: szerb és horvát nyelven hirdette, hogy aki ezt a pecsétet használja, az Baranya vármegye alispánja. Azonban Pandurovits László kormánybiztos-fősipán hivatali működésének végéig ez a pecsét csak nevében volt az alispáné. Ténylegesen a nevében eljáró vármegyei főjegyző használta. Kutatásunk szerint kizárólag csak ő hitelesítette vele az iratokat. A pecsét megtalálható mind a három nyelven készült iratokon, bár a magyar nyelvűekén ritkábban. Pandurovits László felmentése után az alispán, Rajits Szvetozár - mint a kormánybiztos-főispán helyett eljáró személy - a főispáni pecsétet használta. Az alispáni teendőket pedig a főjegyző látta el 1920 végéig, ezt a pecsétet használva. 1921. január 25-től a megszállás végéig már csak egy alispáni pecsét volt használatban. A pecsét körirata szerb nyelvű volt, a pecsétmezőben pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság címerét találjuk (17). Rajits Szvetozár kormánybiztos-főispánná, illetve Polinkának alispánná történő kinevezéséig a vármegye főjegyzője használta ezt a pecsétet, majd a megszállás végéig a tényleges alispán tényleges alispáni pecsétjének szerepét tölti be. Polinka alispán ezt a pecsétet használta akkor is, ha a kormánybiztos-főispán helyett és nevében járt el. 49 De természetesen használta a főispán-kormánybiztosi pecsétet is, amikor mint helyettese, alispánként járt el főnöke nevében. 50 Mivel már csak ez az egy alispáni pecsét volt használatban, ezért természetes, hogy bármilyen nyelven is készült az irat, ezt a pecsétet találjuk rajta hitelesítő eszközként. Dé - igaz, hogy csak elvétve - az alispán esetében is találkozhatunk olyan iratokkal, ahol a pecsét, mint a hitelesítés nyomatékosító eszköze, hiányzik az aláírás mellől. Áttekintve az alispáni pecséthasználatot megállapíthatjuk, hogy az egyidejűleg meglévő, egymás mellett élő pecsétek alkalmazásában nem találunk semmiféle logikát. (Bár talán még a magyar köriratú, üres pecsétmezejű pecsét használatában van valamiféle következetesség.) Mert, amikor április 10-én a Belgrádban székelő Pénzügyminisztériumnak szerb nyelven írt felterjesztését küldi el az alispán, a szerb-magyar nyelvű „alispáni hivatal" feliratot viselő pecsétjét használja a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz való tartozást jobban kifejező szerb-horvát köriratú pecsétje helyett. Ezt annál is inkább feltűnőnek tartjuk, mivel ekkor már ez a pecsét is forgalomban volt (X). Az tűnne logikusnak, hogy a szerb nyelvű iraton a szerb nyelvű, a magyar nyelvű iraton pedig a magyar nyelvű pecsétet találjuk. De, mint a fentiekben bemutattuk, nem ez történt. Sőt találkozhatunk olyan esettel is, amikor ugyanazon a napon, ugyanazon iktatószám alatt kelt magyar nyelvű alispáni véghatározat 47 681/1921. sz. 48 9859/i92o. sz. 49 6221/1921. sz. 50 5190/1921. sz.
