Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - DOBOS GYULA: "Emelt fővel". Élet- és pályakép Perczel Miklósról

Útjuk következő állomása Viddin volt, ahol továbbra is érezték a török vendégszeretetet, de tapasztalták a bolgár alázatosságot és közömbösséget is a magyarokkal szemben. Viddin valóságos táborvárossá vált, hiszen augusztus végére a Bemmel érkezett 3000 honvéd mellett közel 1500 lengyel és olasz volt légiós is ott tartózkodott. A következmény kézzelfogható lett," hiszen jelentősen apadtak az élelmiszeradagok. Akinek nem volt pénze, az egyre többet koplalt. Egész szeptember várakozással telt. Féltek attól, hogy a Porta, főleg orosz nyomásra, kiadja a menekülteket Ausztriának. A törökök kihasználva a menekültek kilátástalan helyzetét, megoldásként a vallási áttérést javasolták. A tisztek közül Bem, Kmetty, Stein, Balogh János, számos altiszt, sok közlegény vállalta. Őket ezt követően kaszárnyában szállásolták el. Bem döntése különösen sokakat befolyásolt elhatározásukban. Perczel Miklós részletesen leírta, hogy a korrupt török tisztviselők meglopva a hontalanokat, egyre többet tettek zsebre a szultántól élelmezésre kapott összegből. A tisztek „ronda, tömlöchöz hasonló, üres szobában" laktak, ugyanakkor a tisztviselők a Porta felé ezreket számoltak el csak bútorozás címén. Mivel ételük egyre ehetetlenebbé vált, aki tehette, így a Perczelek is, eladott lovaik árából naponta vettek egy-egy darab húst, azt sütötték meg rostélyon és néha halat főztek. Sok hontalannak nem volt mit eladnia. Később megszűnt a hivatalos élelmezés. Ez javított a helyzeten, mert ettől kezdve mindenki rangjának megfelelő: Perczel Mór 32, Miklós 28 piaszter napidíjat kapott, amiből elláthatták magukat. Miközben az élelmezési helyzet javult, a közhangulat romlott, ugyanis Klapka komáromi kapitulációja után meginduló véres bosszúról egyre több hír érkezett. A vezetők közötti hatalmi torzsalkodás Viddinben is kitapinthatóvá vált. Kossuth kormányzónak tekintve magát, eszerint kezdte parancsait osztogatni. Ez különösen Bemnek volt kényelmetlen, akit a török a tábor parancsnokának bízott meg. Amikor október közepén megérkezett a hír, hogy az osztrákok a visszatérőknek mentességet ígértek, a kilátástalan helyzet, az áldatlan élelmezés miatt valamennyi közlegény, altiszt, sőt néhány tiszt is hazautazott az osztrák hajókkal. Mintegy 200, többnyire magyar tiszt maradt török földön. Ausztria nem erőltette kiadatásukat, de ragaszkodott internálásukhoz. Gróf Andrássy Gyulától november 23-án érkező levélből megtudták, hogy a hatalmak fejük felett megegyeztek: Kossuthot, Batthyányt, a két Perczeit, de őt magát is száműzni fogják Ázsiába, ezért elhagyta Sztambult, ahol a magyar ügyeket a továbbiakban Guyon Richard vezeti, aki angol oltalom alatt áll. A török kormány a magyarok téli szállásául Sumlát (Sumen) jelölte ki, míg az olaszokat Galliopoliba szállították, ahonnan többségük amnesztiával hazatért. A száműzötteknek látniuk kellett, hogy az angolok bár szimpátiával viseltettek a magyar ügy iránt, az osztrák egység fennmaradásában látva az európai egyensúly zálogát, szavakon kívül többet nem tettek a magyar ügyért. A köztársasági francia követ pedig Európa békéje egyedüli fenntartójaként az orosz cárt tudta elképzelni. „Mit is lehetne várni Róma és ezzel Olaszország hóhéraitól!" - írta naplójába Perczel Miklós az események hallatán. A török vendégszeretet egyre inkább a fogvatartásra emlékeztetett. Ugyanakkor a hontalanok közötti súrlódások: párbajok, verekedések napirenden voltak. Egy