Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - DOBOS GYULA: "Emelt fővel". Élet- és pályakép Perczel Miklósról

alkalommal részeg tisztek még az osztrák konzul lakását is megtámadták. Halim basa a hontalanok irányítását írásban Perczel Mórra, ugyanakkor szóban Kos­suthra bízta. Mindez újabb súrlódásokhoz vezetett. 1850. február 15-én indultak el Sumenből internálásuk színhelyére a magyarok: Kossuth Lajos és Batthyány Kázmér feleségestől, Mészáros Lázár, a két Perczel, Katona Miklós ezredes, valamint lengyelek, élükön Visoczky tábornokkal. Né­hány napot töltöttek pihenőként az egykori fővárosban, Bursában, amely távolról igazi szépségnek tűnt, de közelről „olyan nagyváros volt, mint a többi: szűk ut­cák, romokhoz hasonló külsejű házak, büdös és ronda". Száműzetésük színhelyére, Kütahyába április 13-án érkeztek. Megélhetésükről a török kormányzat megfelelően gondoskodott: Perczel Mór 3.500, Perczel Mik­lós 900 piaszter havi ellátmányt kapott, amelyből jól meg tudtak élni. 1850. július 8-a nevezetes dátum Perczel Miklós életében, hiszen felesége, akit nagyon várt, mégis előzetes jelzés nélkül, váratlanul megérkezett. „Olyan boldog vagyok - írja naplójában -, mint azt többé ez életben nem is hittem hihetőnek!" Néhány nap múlva még egy vallomással megtoldja az előzőeket: „Minuskám még a régi, de én is ám, oly szerelmesek vagyunk, hogy szinte szégyen ily vé­neknek." Ekkor 39 éves volt. Szeptember végén Sárközy Júliát is kiengedték végre gyermekeivel együtt, így Mór is együtt élhetett immár feleségével. • Az internált emigránsok bár szabadon mozoghattak Kütahyában és környékén, valójában szinte minden lépésüket figyelemmel kísértette a török kormány, hi­szen nem akart nemzetközi bonyodalmat. Az unalom, a tehetetlenség gyakran vezetett a kintlévők között súrlódáshoz. így lett az Asbóth Sándorral való össze­tűzésből kardpárbaja Perczel Miklósnak is. Miután Asbóth arcán megsérült, a lo­vagiasság szabályai szerint befejezték a küzdelmet. Számos jel utalt arra, hogy az emigránsok között komoly ellentétek alakultak ki. Ez nemcsak Perczel Miklós emigrációs naplójában fogalmazódott meg, ha­nem még az osztrák kémjelentésekben is szerepel. Az ellentétek egyik oka Kos­suth, társainak kevésbé, de az idegen, bizalmába térközöknek annál jobban hívő, és kormányzói allűrökkel átitatott magatartása. 38 A másik ok a Perczel Mór körül kialakult „udvartartásban" keresendő. „Tartózkodom különben attól, hogy neki (Kossuthnak) hatástalan tanácsokat adjak" - írta Batthyány Kázmér Monti­nak 1850. július 14-én. Július 3-án Szemerének arról panaszkodott, hogy már egy esetleges kedvező politikai fordulat sem jelentene igazi lehetőséget, „...mert nekünk azonnal két dynasztiánk volna, ki vetélkedésbe lépne, az őket képviselő két híres férfiak sze­mélyében. Van nekünk a Kossuth-ház, s van a Perczel-ház, kik már most dühös ellenségképpen egymás mellett laknak, s kinek mindenikének maga pártja van." 39 Az uralkodó módjára viselkedő Kossuth külön testőrséggel vetette magát körül, ugyanekkor a Perczelek szűk körükbe szinte bezárkóztak. Mészáros Lázár - volt hadügyminiszter - Kossuthtal sohasem tárgyalt, míg Perczel Mórral, Dem­binszky Henrikkel, Batthyányval gyakran. A felsoroltak közül talán Batthyány Kázmér volt az egyetlen, aki valamennyi jelentős emigráns személyiséggel tartott kapcsolatot. 38 Füzes Miklós: Batthyány Kázmér. Gondolat - Baranya Megyei Levéltár. Pécs, 1990. 176. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom