Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Forrásközlemények és tanulmányok Délkelet-Dunántúl történetéből a XIV-XX. században - DOBOS GYULA: "Emelt fővel". Élet- és pályakép Perczel Miklósról

Augusztus hatodikán Rékáson találkoztak Bem Józseffel, aki Perczel Mórt hadtestparancsnokának kérte fel. Mór csatlakozott ugyan Bemhez testvérével együtt, de vezérletet, felelősséget nem volt hajlandó vállalni. Mint Perczel Miklós naplójából kiderül, Bem nem játszott tiszta lapokkal: nem közölte, hogy az erdélyi hadsereg gyakorlatilag már nem létezik, hogy a csatákban a cári túlerő felmorzsolta. Augusztus kilencedikén hajnalban érkeztek Temesvárra, hol teljes káosz fogadta őket. Vécsey Ernő tábornok azt sem tudta, hogy a főparancsnok, Dembinszky Henrik csapatai hol helyezkednek el, csak annyit tudott, hogy a közelben. Bem József a vezérletet átvette, de sem saját, sem a császáriak erőiről nem rendelkezett világos képpel. Perczel Miklós számos megjegyzéssel bírálja Bemet, aki az erők összpontosítása nélkül - mindössze néhány zászlóaljjal -, a tőle megszokott vehemenciával vette fel az egyenlőtlen küzdelmet Haynau főerőivel. Amikor Bem súlyos vállsérülését követően alkalmatlanná vált az irányításra, nem volt egyetlen ember sem, aki átvette volna a főparancsnoklást. Perczel Mór Bem kérésére sem vállalta el a már vesztesnek tűnő csatában a fővezérletet. A temesvári csatát követően Kmetty és Vécsey mintegy 12.000 fős serege rendben érkezett meg Lúgosra, de Dembniszky Henrik 15.000-es csapata teljesen szétzilálva. Bem itt mégegyszer megkísérelte Perczel Mórt főparancsnoknak megnyerni, ám ő nem vállalta, mondván „ennyi ügyetlenség és árulás következményeit" úgy sem lehet többé helyrehozni.

37 Augusztus 13-án a Perczel testvérek már Orsovánál tartózkodtak. A jelenlevők által összeadott 90 arany megalapozta szívélyes fogadtatásukat a korrupt török vezetőknél. Miközben az emigrációba igyekvők törökökkel gyepre telepedve, szinte idilli környezetben csibukoltak, serbetet és kávét fogyasztottak, hallgatták a törökök együttérző szavait, akik régi ellenségüket, a „muszkákat" szidták, talán ugyanakkor rakatta a magyar honvédek puskáit Görgey Világosnál gúlába, és adta meg seregét az oroszok kénye-kedvére. A következő napokban sorra érkeztek a szabadságharc jeles személyiségei: Mészáros Lázár, Dembinszky Henrik álnéven, francia útlevéllel és jelentős kísérettel. A tényleges török határt Perczel Mór tábornok, Perczel Miklós ezredes, Somsich János és Halász József őrnagyok, Makay Sándor Krassó-Szörény vármegye alispánja és még 35 társuk 1849. augusztus 16-án lépte át. Tolmácsuk Epeminondas nevű görög forradalmár volt, akinek nevét Perczel Mór Décsi századosra „magyarosította". Miközben a törökök minden katonai tiszteletet megadtak és barátságukról biztosították őket, elvették fegyvereiket, csak a tábornok tarthatta meg. Mivel valójában nem számíthattak arra, hogy valaha is visszakapják, ezért a törökök jóindulatának fokozására inkább odaajándékozták azokat. Kalocskó kapitány örülhetett Perczel Miklós családi ereklyének számító kardjának, amely a családi hagyományok szerint korhely, de kiváló katona, Perczel Tamásé volt egykor, amellyel Szenttamásnál Perczel Miklós élethalál harcát vívta egy szerviánussal. Turnu Szeverinben érte utol őket Kossuth Lajos és népes kísérete. Itt tudták meg a szomorú hírt, egy örömtől sugárzó arcú oláh adminisztrátortól, hogy Görgey seregestői megadta magát Világosnál az oroszoknak. 37 A továbbiakban fokozottan támaszkodtunk témánk feldolgozásakor Perczel Miklós Emigrációs naplójára, amelynek kézirata a TML őrizetében található. R cs. H/79 (Továbbiakban: Napló...)