Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - ÓDOR IMRE: Nemesi társadalom a török hódoltság utáni Baranyában
rain (Duna, Dráva) kívül Somogy és Tolna vármegyékkel volt határos, s e határok tisztázatlansága hosszúra nyúlt viszályok forrásává lett. Az ország törvényeinek megfelelően a megyék között fennforgó határvillongásokat tiszténél fogva a nádor dönthette el. A többszöri határjárást ós bizottsági jelentést követően megszületett nádori ítélet a tolnai helységek esetében kedvezően, míg Somogy vonatkozásában súlyos veszteségként érintette Baranya vármegyét. Esterházy Pál 1696. évi döntésével mintegy 20 településsel bővült északkeleten a megye helységeinek száma, ugyanakkor Szigetvárt ós környékét a nádori ítélet Somogynak juttatta. 24 A megyehatárok - viszonylagos - tisztázása lehetővé tette, hogy az Újszerzeményi Bizottság működését a megyében is megkezdhesse. (Első ülésére 1696. november 26-án került sor.) 25 A megye régi nagybirtokos családjai - a Garay, Zrínyi, Maróthi, Perényi, Kórógyi, Herczeg - mind kihaltak. A középbirtokos famíliák egy része szintén erre a sorsra jutott, a többiek a török terjeszkedés következtében, döntően Szigetvár eleste után kénytelenek voltak őseik lakhelyét elhagyni, s távolabbi megyében keresni menedéket. Helyhezkötöttségük, illetve túlélőképességük folytán a középkori megyét nagyszámban lakó kurialista nemesek voltak csupán a kontinuitás letéteményesei, akik a korábbi népességből, igaz tekintélyes vérveszteséggel, de mégélték a török uralom végét. 26 A török hódoltság, a felszabadító háborúk és a magszakadás Baranya régi birtokosságát szinte nyomtalanul elsöpörte. Ezt az 1696. évi dikális összeírás is alátámasztja, melyből megismerhetjük a megye Újszerzemónyi Bizottság működése előtti birtokosait. 27 A megye megritkult számú települései 1696-ban a következő birtokosok között oszlottak meg (zárójelben a helységek száma): Kamara (73), hg Esterházy Pál (15), Draskovich család (25), a pécsi egyházmegyei papság (50), a pozsonyi apácák (3), a fehérvári őrkanonok (2), valamint a fehérvári káptalan (3). 28 Eladományozásáig több falut bérbeadott a kamara. A név szerint is ismert 23 bérlő (közöttük csupán 8 magyart találunk) többsége kamarai, megyei, városi tisztviselő, illetve pécsi polgár volt (pl. Pávics, Thelessy, Wagner, Levenau, Liptay, Delisimonovich, Bukvai, Potorlaki). 29 Az Újszerzemónyi Bizottság az adományra és a birtokba való beiktatásra vonatkozó okmányokon kívül semmit nem fogadott el, a fegyverváltságot pedig aránytalanul magas összegben (a birtok becsült értékének 10%-ában) állapította Holub: i.m. 1974. 8-10.p. ill. Németh Béla: Baranya Szent-Istvántól a jelen korig. In: Baranya múltja és jelenje (szerk. Várady Ferenc). II. Pécs, 1897. 513.p. 25 Németh: i.m. 514.p. 2e Timár György: Baranya népének kontinuitása a tőrök korban. In: Előadások és tanulmányok... Pécs, 1989. 245-254.p. valamint Odor Imre: Baranya nemesi társadalma a török uralom kezdetén (lásd jelen kötetben!) 27 Az összeírás 232 település adatait tartalmazza, így a birtokosokat is. E nagyjelentőségű forrást is közli Tímár Görgy: A pécsi provizorátus faluösszeírásainak a török időkre vonatkozó feljegyzései (1695, 1696). In:Baranyai Helytörténetírás (szerk.: Szita László) 1982. Pécs, 1983. 47-104.p. 2B Németh: i.m. 500.p. ^Taba: i.m. 40.p.
