Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SAROSÁCZ GYÖRGY: Fejezetek a Pécs környéki bosnyákok(horvátok) szántóföldi és kertgazdálkodásáról

pusú kapát, mert a föld nem volt kavicsos. A vesszőt metszéskor kacorral (kosir) vágták. A szőlőművelésben lényeges változás csak a filoxéra pusztítása után következett be. A többszöri kísérletezés ellenére - minden jel arra utal - Áta lakosai a saját határukban szőlőt tartósan soha nem tudtak megtelepíteni. 1701-ben az újonnan érkezőkről azt olvashatjuk, hogy szőlőt nem Áta községben kezdtek telepíteni, hanem „Tót falusi" szőlőhegyen.

54 De vannak adataink, hogy bizonyos személyeknek Szőkéden és Vokányban is voltak szőlőik.

55 Az átaiak mi módon jutottak a tőlük kissé messzebbre eső szőlőföldekhez, azt nem sikerült kideríteni. Feltételezhető, hogy a 18. század második felében azt maga a földesúr tette lehetővé számukra, mert két község (Vókány és Kistótfalu) jobbágyai az üres szőlőföldeket egyedül nem tudták betelepíteni. A későbbiekben pedig vásárlás útján jutottak hozzá. 1819-ben az átaiaknak a vókányi szőlőhegyen 47 parcella 199 kapás (24 kh 1400 öl) szőlőjük volt valamennyi III. osztályú.

56 Cajnár Györgynek 1831-ben, amikor elment katonának, vagyonáról leltárt készítettek: a szőkédi hegyen találtak 39 barázda szőlőt 19,30 forint, kistótfalusi hegyen 220 barázdát 12 forint értékben.

57 A bólyi uradalom a 19. század első felében a bordézsmát 34 akóban állapította meg, vagyis 1/5 részben. Többsége vörös bor volt, a fehérből mindössze 13 akót jegyeztek fel. 1847-ben 357 akó bor termett, melynek dézsmáját 65 akóban jelölték.

58 1839-ben az uradalom utasítja az átai gazdákat, hogy a kádakról, vagyis a törkőről a bort engedje le, mert különben a pincéket bezáratja, a kádároknak pedig megtiltja, hogy hordókat javítsanak.

59 Présházak építését a bor tárolásán kívül a nagy távolságok is szükségessé tették, de nem utolsósorban a szőlőművelés és a bortárolás eszközei. Voltak esetek, hogy kint aludtak: különösen az idősek, akik több napot tartózkodtak a szőlőhegyen. Hogy egy présház milyen értékkel bírt a maga felszereltségével együtt, azt Siklosácz Mártin tűzkáráról lehet megtudni, amely 1853. április 22-ón a kistótfalusi szőlőhegyen törtónt: „Egy présház becsültetett 55 ft. 12 x (krajcár), két kád 60 akó 24 ft., 16 akó hordó 8 ft., egy szőlőprés 12 ft., 48 x, - összesen: 100 ft."

60 A két nagy kád a termelés mennyiségére utal, noha a szőlőterület nagyságát nem ismerjük. A jobbágyság felszabadítása idején az átai gazdák 340 3/8 kapás szőlőt (42 kh 800 öl) műveltek. Ez a terület igen nagy, ha azt vesszük figyelembe, hogy 1848ban 35 telkesgazdája van a falunak; egyre 9 kapás szőlő jut. (Egy kapa szőlő = 200 öl.) Felszabadulásuk után az uradalom „kilenckapás" megváltást szed tőlük. Az 1857-ben megkötött szerződós értelmében minden kapás szőlő után 48 krajcár megváltásba állapodik meg a falu gazdáival, melynek befizetését, a 272 ft. 54 Nagy L: im. 78.p. 55 BML B-M. i. 97.cs. 1831 .sz. 180.cs. 3670.SZ. 56 BML B-M. i. 180.cs. 605.SZ. 57 BML B-M. i. 97.cs. 58 BML B-M. i. 101 .cs. 59 BML B-M. i. 168.cs. 60 BML Alisp. élt. i. 4702/1853. A kárt az átai gazdáknak kellett megfizetni, noha a présház nem az ő határukban volt.. \