Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - ÓDOR IMRE: Nemesi társadalom a török hódoltság utáni Baranyában

birtokba Pellérdet és Arányost (1709). A megadományozottaknál itt kevésbé a katonai érdem, sokkal inkább a kormányszerveknél folytatott megbízható hivatali tevékenység szolgált. Sauska János Ferenc például a Magyar Kamaránál és a Helytartótanácsnál teljesített szolgálataiért kapta meg Somberekét és környékét (1732).

38 Horváth Dánielt alispánsága és 40 ezer forint juttatta 1737-ben Megyefa ós a környékén fekvő puszták birtokába. Az egyetlen katonából lett birtokost sem harci erényei érdemesítették. Jeszenszky János Horváth Klára (Horváth Dániel „fiúsított" leánya) kezével nyerte el Ibafát ós környékét. A birtokszerzés másik módja a vétel volt, melyben főként az idővel tekintélyes vagyonhoz jutó uradalmi tisztségviselők jeleskedtek. Bana János, a bellyei uradalom prefektusa például 1717-ben vásárolta meg Nagykozárt a Kamarától, Petrovszky József pedig Rindsmaul gróftól vette meg Felsőmindszentet (1723).

39 1755-ig 15-re növekedett a birtokos köznemesek száma. A megyének a török hódoltság előtt jelentős kisnemessége volt. A háborús időket túlélők azonban az Újszerzeményi Bizottság előtt pénz vagy bizonyítók híján meg sem tudtak jelenni. Akadtak viszont olyan, régóta kiváltságosok által lakott falvak, továbbá egyes nemesi családok, akik vállalták a küzdelmet ősi jussuk megnyeréséért. A legismertebb és sikerrel megvívott harc Szabadszentkirály, a leghosszabb ós csak részeredményeket hozó több mint 70 éves küzdelem Bicsérd lakosainak nevéhez fűződik. Kurialista családok, akik szintén hosszú pereskedésbe bonyolódtak a nagybirtokkal és a megyével, jelentősebb számban éltek még Dinnyeberkiben, Nagyvátyon, Mágocson, Kishajmáson és Karácodfán. Az itt élő nemesi famíliák (Bozó, Vita, Gyenis, Pétre stb) váltakozó sikerű harcot folytattak előjogaik érvényesítéséért, illetve elismertetéséért. A Rákóczi-szabadságharc időszakában került sor báró Nesselrode Vilmos Ferenc - 1703-tól pécsi püspök - főispáni kinevezésére (1705. szeptember 12.).

40 A vármegye működéséről azonban csak a háborús, zűrzavaros időket követően, 1710-től állnak rendelkezésünkre adatok.

41 Az 1710. évi május 26-i közgyűlésen új alispánt választott a megye Madarász László személyében. Ez és a későbbi évek közgyűlései is kisszámú résztvevő jelenlétében zajlottak. A földesurak közül rendszerint csak Bana János nagykozár-remenyei, Passardi Pál ós Péfer pellérd-arányosi, Kövér Pál dunaszekcsői és Kersnerics János hidasi birtokosok jelentek meg. A nagy uradalmak birtokosainak jelenléte ritkaság számba ment, mivel csak elvétve tartózkodtak a megyében. (Ebben az időszakban csupán Veteráni gróf tábornok tüntette ki jelenlétével az 1714. október 24-i közgyűlést.)

42 Az uradalmak tisztségviselőik útján képviseltették magukat. Az uradalmi tisztek zöme idegen, többségük nem is eresztett gyökeret területünkön. Némely família 37

Haas Mihály: Baranya (Emlékirat...). Pécs, 1845. 332.p.ill. Visy László: Pellérd földesurai. PBMEÉ; 1930. 60-61.p. 38

BML IV.3.C. Nemesi iratok (lajstromozatlan) illetve BML Jeszenszky cs. levéltára 7.d. (lajstomozatlan). Ez utóbbi dokumentum alapján pontosítja Ruzsást (i.m.30.p.) Szaszkó István: Egy zselici uradalom a kései feudalizmus korában (kézirat, 1981. 35.p.). 39

Németh: i.m. 550.p. ill. H. Pálfy: i.m. 977.p. ^Angyal Pál: Báró Nesselrode Vilmos püspök és főispán kora. PBMEÉ, 1909. 63.p. 41 BML Kgy.jkv. 1710. május 26-i ülés. ^BML Kgy.jkv. 1710. október 24.