Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - TILKOVSZKY LÓRÁNT: Nemzetisógpolitika Magyarországon 1918/1919-1944/1945

szagban" az 1935.évi nemzetiségi iskolarendeletnek megfelelően legfeljebb vegyes tannyelvű iskolák voltak. A Volksbund követelésére a Teleki-kormány 1941. február 1-jei nemzetiségi iskolarendelete

54 az ország egész területére kiterjesztette ugyan ezt a lehetőséget, de a gyakorlati végrehajtásból az anyaországi területen minden más nemzetiséget kirekesztett. A trianoni országterületen elért asszimilációs eredményeket minden eszközzel megóvni igyekezett a visszacsatolt területek öntudatosabb nemzetiségi erőinek erre felé irányuló minden befolyásától. A Felvidéken a csehszlovák földreformnak a Teleki-kormány által még 1939. március 5-ón elrendelt revíziója során fellépett zűrzavart és bizonytalanságot a Bárdossy-kormány viszonylagos nyugvópontra juttatta az 1941. augusztus 2-i magyar-szlovák földbirtokpolitikai megegyezéssel, amely leállította a szlovák telepesek eltávolítására, illetve a szlovákai magyar birtokok elkobzására irányuló akciókat. A végső rendezést lényegében a háború végéig függőben hagyta, s addig kölcsönösen a zsidóbirtokok felé terelte a magyar, illetve szlovák parasztság földigényét. A magyar uralom alá került szlovákok részére 1939.április 28-án engedélyezett Slovenska Jednota című lap körül tömörülő, szlovákiai befolyás alatt álló radikális szlovák nacionalista tábor 1941. augusztus 21-ón váratlanul bejelentette a Szlovák Nemzeti Egység Pártja (Strana Slovenskej Národnej Jednoty) országos jelleggel való megalakulását, s a párt vezére, Emanuel Böhm magát a szlovák „népcsoport" vezetőjének nyilvánította. A magyar kormány nem akarta elismerni ezt a pártot a hazai szlovákság kizárólagos képviselőjének, s az átcsatolt terület nyugati részén a Michal KalCok vezetésével már 1940. április 28án megalakult Magyarországi Szlovák Keresztény Néppárttal (Slovenska Krestanska Ludova Strana), keleti részén pedig Viktor DvorCak vezetésével egy szlovák gazdapárt (Naáa Gazdovska Strana) 1941. október 1-jei létrehozásával próbált küzdeni ellene. A KALOT (Katolikus Legényegyletek Országos Titkársága) által felállított szlovák tagozatként működő Katolikus Ifjúsági Szövetség (Sdruzenie Katolickoj Mladeze) és a Hivatásszervezet szlovák részlege (Organizacia Povolani) is fokozott munkához látott a szlovák lakosság körében. Mivel azonban a Szlovákiai Magyar Párt jogállása (regisztrálása) és a Szlovákiai Magyar Kulturális Egyesület (SzMKE) szabad működése a kölcsönösségen (reciprocitáson) múlott, s a KalCok-párt 1942. januári felbomlásával az ellenállás méginkább kilátástalannak látszott, a Bárdossy-kormány végül is elismerte a Böhm-féle pártalakulást, engedélyezte továbbá a szlovák katolikusok Szent Adalbert Egyesületét (Spolok Sváteho Vojtecha).A nemzetiségi kérdés kezelése miatti kölcsönösen elfajult vita, amely 1941 novemberében csak Ribbentrop német külügyminiszter közbelépése, Bárdossy magyar és Tuka szlovák miniszterelnök személyes berlini tárgyalásai folytán nem vezetett a diplomáciai viszony megszakadásához Magyarország és Szlovákia között, viszonylag elcsendesedett.

55 Kárpátalján az 1940.szeptember 12-ón kinevezett új kormányzói biztos, Kozma Miklós az autonómia gondolatának elaltatásán fáradozott. Az ott élő magyarokkal közös és érdemileg magyar vezetés alatt álló szervezetekbe igyekezett tömöríteni a nemzetiségi lakosságot a „magyar-rutén sorsközösség" jegyében (Kárpátaljai Bajtársak Bercsényi Szövetsége, Kurtyák Iván Kulturális Egyesület); 54 700/1941. ME.sz. rendelet. 55 Tilkovszky Lóránt: Magyar-szlovák viszony és szlovák nemzetiségi mozgalom Magyarországon 1941-1945. Baranyai Levéltári Füzetek 76.Pécs, 1985.