Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - GERHARD SEEWANN: A magyarországi németek fejlődése. A nyelv és a tradíciók megőrzésének lehetőségei

A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK FEJLŐDÉSE, A NYELV ÉS TRADÍCIÓK MEGŐRZÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI GERHARD SEEWANN A Habsburg Monarchia összeomlása 1918-ban teljesen új helyzetbe hozta a Magyar Királyságban élő német kisebbséget. Egy dinasztia bukása, mely több évszázadon keresztül a nemzetek fölötti egység garanciájaként létezett, a Királyságnak a négy utódállam közti felosztása és az összeomlást követő forradalmak a politizálódás olyan hullámát váltották ki, mely valamennyi társadalmi réteget magával sodorta, és egészen szembetűnően vonult végig a nemzeti, ill. etnikai választóvonalak mentén. Mindezek meghatározó tényezői azon folyamatnak is, mely a magyarországi német kisebbséget olyan társadalmi csoporttá alakította, amely falusi egzisztenciájának eddigi elszigeteltségéből kilépve szerveződésében fokozatosan ébredt tudatára etnikai-nemzeti összetartozásának és identitásának. Ezt a csoportkópződési folyamatot a magyar államnemzetnek az új csoporttal szemben tanúsított agresszív, olykor ellenséges magatartása még csak felgyorsította, mivel a kisebbség eddigi kótszázéves ittléte alatt először érezte és ismerte fel annak szükségességét, hogy etnikai identitásának védelmére, jogai érvényesítéséért mint cselekvő szubjektum szálljon síkra. A magyarországi németség történelmében először vitt véghez önértelmezésében, valamint társadalmi, végül politikai cselekvésében is egyfajta szerepcserét, amennyiben az addig gyakorolt alkalmazkodástól eljutott az önkifejezésig - akár ellenállás esetén is -, a türelmes alattvaló politikai objektumától a csoport jogaiért fellépő állampolgár politikai szubjektumáig. A magyarországi német kisebbség társadalmi és politikai emancipációjának ez a máig le nem zárult folyamata már kezdetétől sem zajlott egyenes vonalúan, hanem törések és szakadások, öncsalás és csalódás, üldözés és önkifejezés dacos kísérletei szőtték át. A folyamat egyik legfőbb jellemzője a különösen kedvezőtlen és korlátozott fejlődési feltételek, azaz a rendkívül csekély mozgástér, mely ezen kisebbség esetében az 1945 előtti ós utáni korszakban is fennállt. Az 1945 előtti időszakról röviden a következőket kell megemlítenünk. A 30-as évek második felében kezdődő folyamat, mikor a magyarországi németséget kétszeresen is eszközként használták mind a nemzetiszocialista hatalmi politika, mind a magyar revíziós politika szolgálatában, elválaszthatatlanul összekapcsolódott a magyarországi német kisebbség minden életmegnyilvánulásának és élete minden területének messzemenő ideologizálásával. A kortárs számára a nemzetiszocializmusnak nevezett ideológia mint egy látóterét elfedő ködfelhő jelent meg, mely mögött általában rejtve maradt mindkét állam, Németország és Magyarország hatalmi és érdekpolitikája. Csak kevesen láttak át ezen, és kevesen rendelkeztek államférfiúi előrelátással. így pl. gróf Bethlen István, aki Horthy