Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - ROZS ANDRÁS: A népinémet mozgalom erősödése az Anschlusst követően a Dunagőzhajózási Társaság pécsvidéki bányatelepein

saságnak, hogy „költséget nem kímélve" kultúrházakat létesített, kezdeményezé­seivel, „karitatív intézkedéseivel" - amelyeket a hatóságok is támogattak - „szin­te kiragadta a szociáldemokrácia bomlasztó hatása alól" a bányászokat. 40 Ez az öröm a szociáldemokrata párt bányászok közötti befolyásának csökkentésén azért volt ilyen nagy, mert az SzDP Országos Német Bizottsága és jelentős né­met származású tagsága révén mindig fontos bázisának tekintette a pécsi bá­nyavidék német eredetű munkássága közötti szervezkedést. (így az 1937. évi nagy pécsi bányászsztrájkban is sok német anyanyelvű bányamunkás vett részt.) 41 Amikor azonban a vármegyei vezetők felismerték, hogy a DGT kultúrmissziója mögött a Volksdeutsche Kameradschaft (Népinómet Bajtársak), a Huss-Basch csoport titkos, majd egyre nyíltabb szervezkedése áll, felléptek a népinómet irányzat ellen. A csoport tevékenységét egyértelműen „pángermán agitáció"-nak nevezve a külpolitikai tényezőre, azaz a Német Birodalom magyarországi befo­lyásának növekedésére, terjeszkedésének veszélyére hívták fel a figyelmet. A rendőrkapitányi jelentések kiemelték azokat a jelenségeket, amelyek a náci élet­tér-elméletbe illő agitációra vonatkoztak. 42 A DGT bécsi vezetősége és a Huss-Basch csoport közötti kapcsolatról a leg­teljesebb elítélés hangján írtak a főszolgabírói, illetve rendőrkapitányi ős nyo­mukban a belügyminiszternek küldött főispáni jelentések. A népinémet bizalmi hálózat kiépítésének regisztrálásán 43 túl azonban tanácstalanság és tehetetlen­ség is érződött a magyar végrehajtó szervek magatartásában. A magyar kor­mány külpolitikai dilemmája - a Németországgal való jó barátság igénye revíziós és gazdasági okokból, ugyanakkor a német birodalmi terjeszkedéstől való féle­lem - az alsóbb közigazgatási-végrehajtási intézmények tisztviselőinek tétova ál­lásfoglalásain is tükröződött. A közigazgatási vezetők maguk se tudták, hogy védjék vagy támadják a DGT bányavezetőség 1938.március utáni egyre erőtel­jesebb népinémet színezetű intézkedéseit. Nem akarták ugyanis a másik, a kül­politikaival érintkező ellentmondás, a nemzetiségi kórdós magyar-német vonatkozásait bolygatni. így inkább nem nevezték nevén a gyereket: a világért sem akarták azt állítani, hogy a DGT vállalatainál valóban német politikát folytat a vezetőség, mert ezzel saját gyengeségükről állítottak volna ki bizonyítványt. A pécsi főszolgabíró egy 1939 eleji jelentésében leírta, hogy „a DGT pécsi já­rási üzemeinél eddig még nem volt észlelhető, hogy a munkások felfogadásánál, illetve munkabeosztásánál a német anyanyelvűek előnyben részesülnének. Mind­össze annyit tudtam megállapítani, hogy a vállalat a munkásokat egészségügyi vizsgálat alá veszi, ós mindazokat, akik hallási, látási vagy más szervi fogyaté­kosságban szenvednek, nyugdíjazza vagy elbocsájtja. Ezzel kapcsolatban kez­dett az a hír elterjedni a bányavidéken, hogy a munkások ilyetén való megrostálásának az a célja, hogy a magyar munkások helyébe fokozatosan né­met munkások kerüljenek. Hogy ez a hír mennyire felel meg a valóságnak, arra ^BML Főisp.biz.ir. 7,43,84/1938.SZ. 41 Tilkovszky: Hét évtized...i.m. 46,86.p. ^Az egyik jelentés szerint dr. Hornung pécsi pángermán vezető Berlinből olyan nagynémet térké­pet kapott, amelyen Pécs és Kaposvár német területhez tartozónak volt berajzolva. - BML Főisp.biz.ir. 84/1938.SZ. '"BML Főisp.biz.ir. 156,239/1938.SZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom