Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

váradi járás néhány német nemzetiségű falvának sertésállományát érdemes elemezni. 1935 1942 Zsínellegű áll. Húsjellegü áll. Zsírjellegű áll. Húsjellegű áll. Apátvarasd 260 58 200 161 Fazekasboda 42 384 12 260 Hidas 620 637 417 635 Kátoly 6 746 816 Lovászhetény 164 532 182 376 Nagy pali 44 520 22 480 Ófalu 668 49 163 373 Palotabozsok 294 1947 690 1230 Véménd 1248 553 588 621 ÖSSZESEN 3346 5426 2274 4952 %-ban 38, ! 61,9 31,5 68,5 Az eredmény meglepő ós Magyarország szerte szinte kivétel: a Pécsváradi járás németajkú falvaiban a mangalica oly arányban volt jelen, mint a hússertések Baranya megyében általában, ós fordítva, a hússertés tartása olyan arányú volt, mint a mangalica tartása. Arról persze nem kell különösebben beszólni, hogy a német falvak állattenyésztési gyakorlata átragadt a magyar falvakra. A Pécsváradi járás, ahol a német nemzetiségiek jelenléte erős volt, nem csak az állattenyésztésben hatott, de a parasztság étkezési szokásaiban is. Ma még a megfelelő tények és kutatások hiányában nem lehet olyan megállapítást tenni, hogy a Pécsváradi járásban a mangalica-állomány a paraszti önellátást szolgálta, a hússertés-állomány pedig kereskedelmi célokat elégített ki. Mégis az a tény, hogy ebben a járásban a hússertések aránya nem is olyan mérsékelten nőtt - az 1935-ös 61,9 %-ról 1942-re 68,5 %-ra -, megenged egy enyhe sejtetést. A második világháború - mindaddig, amíg a forró háború elkerült bennünket - nagyfokú keresletet okozott a húsertések iránt. Ezt a hússertés-nevelésre beállított Pécsváradi járás parasztjai megérezték és ki is használták. Az egykori bonyhádi tájfajta tenyészkörzetében - amelynek szorosan része a Pécsváradi járás is, hiszen szomszédos járásról van szó - a szarvasmarha-tenyésztéssel fellendülő tejgazdaság nyomában kialakult a hússertés-nevelés, ós a második világháború idejére oly mértékűvé vált, hogy országosan is a legelsők közé tartozott. Ez kétségtelenül a helyi németajkú parasztságnak volt köszönhető. Az állattenyésztés negyedik fő ágazata, a juhtenyésztés - amint már volt róla szó - nem játszott a paraszti gazdaságokban meghatározó szerepet. Ez az ágazat a XIX. század második felében, sőt még a XX. század első négy évtizedében is uradalmi jellegű tevékenység volt, vagy bérlők űzték nagyobb mértékben. Amint az alábbi statisztikai táblázatból láthatóvá válik, jelentősége egyre csökkenni kezdett mindaddig, amíg az európai fasiszta politikai rendszerek el nem kezdték az ún. autarchiás gazdasági rendszert bevezetni. A tengerentúli gyapjú kezdett kimaradni, ós ez jó árakat eredményezett a helyi termelésű gyapjúpia-