Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

vakban alakult ki, hanem az ugyancsak dél-dunántúli Muraközben. Mégis egészen érdekes a németek reagálása az új lófajta megjelenésére. A tenyésztett állatfajták tenyószkörzetónek mesterséges kialakítása Tormay Béla nevéhez fűződik, aki még a múlt század hatvanas éveiben Keszthelyen volt tanár, majd a Földművelésügyi Minisztériumba került, ós ott hatósági eszközökkel és pénzforrásokkal igyekezett mind a szarvasmarha-tenyésztésben, mind a lótartásban az elméletileg megszabott tenyészhatárokat betartatni.

30 Persze ez a magántulajdon viszonyai között nem csak nehéz, de nem is volt sikeres. Kárt ugyan tett, de a gazdák mezőgazdasági érdekét nem tudta hatásosan keresztezni. Természetesen a lótenyésztésben igen erősen jelen volt még a XX. század elején is a katonai érdekek erőltetése, amely egyszerűen abban nyilvánult meg, hogy a melegvérű lovak tenyésztését úgy erőszakolták, hogy az állami mének mind melegvérű fajták voltak. A németajkú lakosságnak az a régi gyakorlata, hogy gazdaságuk a pénzszerzésre sokkal inkább be volt állítva, mint a magyarok és a délszlávok gazdasága, már a századforduló körüli Baranya megye nyugati felében valóságos lázadást idézett elő a melegvérű mének ellen. A hidegvérű lovak iránt megnőtt kereslet és az emelkedő árak sok helyen, így a Hegyháti járásban is a tiltakozások tömegét váltotta ki, ami a korabeli Baranya Megyei Gazdasági Egyesület irataiból igen plasztikusan tűnik ki.

31 A hidegvérű ló térhódításának sebességét elég nehéz megállapítani, mert a tavaszi állatösszeírások alkalmával az első világháború előtt még nem különböztették meg az összeírt állományt úgy, hogy hideg- vagy melegvérű volt-e. Az azonban bizonyos, hogy 1905 körül Baranya megyében általános a kisgazdák körében a mozgolódás, hogy náluk is szerezzenek be az állami fedeztető állomásokra hidegvérű méneket. A hivatkozás a Somogy megyei lótenyésztésre elég általános, hiszen ebben a megyében, különösen az első világháború előtti másfél évtizedben, már igen megerősödött a déli részekben a hidegvérű lótenyésztés. Amíg Baranya megyében csak melegvérű ménekkel lehetett fedeztetni, a kisgazdák kancáikkal átjártak a somogyi hidegvérű ménekhez. A Szentlőrinci és a Siklósi járás kisgazdái a megyei gazdasági egyesületnél azzal érveltek, hogy sokszor több napjuk eltelik azzal, hogy somogyi ménekhez kocsikáznak át. De szokásban volt ebben az időben Baranya megye délnyugati felén az is, hogy Donji Miholjacra jártak át fedeztetni, ha a Dráván való átkelés ezt lehetővé tette.

32 Egyébként nem csak a fedeztetés terjesztette a hidegvérű vórvonalat, 29 Clément Lipót: Néhány szó a lótenyésztésről, különös tekintettel Zala megye lótenyésztésére. Nagykanizsa. 1879. 30. p. 30 Tormay Béla: A szarvasmarha tenyészkerülétei az országban. Bp. 1885. 31 BML Gazdasái Egyesület iratai. 547/1906., 600/1906. „... a hidegvérű lótenyésztés érdekében vármegyénkben megindult mozgalmak indító okai egyrészt ezen anyagnak már is igen nagy mértékben történt importja, másrészt pedig azon körülmény, hogy a szomszédos Somogy vármegyében a hidegvérű lovak tenyésztése már engedélyezve van és ilyképpen gazdáink, ha akadályokkal és nagy időveszteségekkel is, de tényleg már tenyésztik az ottani mének felhasználásával ezen anyagot." 129/1906. A Szentlőrinci járásban a gazdasági egyesület egy házi összeírás során 1906-ban 800 hidegvérű anyakancát talált. A megye 357 községéből 224 kívánta a hidegvérű ló tenyésztését, és csak 31 község volt ellene. 1896/1906. „A vármegye kisgazdái Vas, Zala és Somogy megyékből szereznek be hidegvérű lovakat" - mondja ugyanaz az irat. Kémes község elöljárósága levélben írta a gazdasági egyesület titkárának, hogy fedeztetni Somogyba járnak át, de ez sok időt és fáradságot követel. Aki ezt nem vállalta, az Zala és Somogy megyékben, valamint Horvátországban igyekezett hidegvérű választási csikót beszerezni. 1520/1907. 32 BML Gazdasági Egyesület iratai. 1708/1906.