Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése
eredményezett és az első időben egy félvér állományt, de az is, hogy a Baranya megyei kisgazdák átjártak kancacsikókat vásárolni Somogyba, Zalába és nem kevésbé - a nehéz lovak dél-dunántúli beszerzési forrásához - a Muraközbe. 33 Mégis a Siklósi és a Szentlőrinci járás kisgazdái inkább Dól-Somogyban vásároltak, a Hegyháti járás kisgazdái pedig a somogyi Kapós völgyében szerezték be a hidegvérű kancákat és kancacsikókat. 34 Itt meg kell jegyeznem, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fajtaváltása során a bonyhádi tájfajta Tolna és Baranya megyékből vándorolt át Somogy megyébe, viszont a hidegvérű ló Somogyból vándorolt át a két keleti szomszédos megyébe. A tényleges közvetítők természetesen ez esetben is a vásárok voltak, de az sem volt ritka, hogy például a Somogy megyei Gazdasági Egyesület titkára ment át Tolna ós Baranya megyékbe, ós a helyszínen, az istállókból vásárolt közvetlenül tenyószüszőket ós teheneket. 35 A Földművelésügyi Minisztérium tenyészkörzeteinek fékező szerepe a hidegvérű ló tenyésztésében igen erős akadály volt. Mégis a megyei önkormányzatok azzal a jogukkal, hogy területükre vonatkoztatva önálló tenyésztési szabályrendeletet alkothattak, lassan olyan viszonyokat teremtettek, hogy a hidegvérű ló térhódítását már nem tudta a minisztériumi álláspont megakadályozni. Somogy megyében a szabályrendeletek folyamatos átalakítása azt eredményezte, hogy lassan a szabályrendelet hozzásimult a lótenyésztésben bekövetkezett fajtaváltáshoz. A Somogy megyei Gazdasági Felügyelőség 1913. évi jelentése szerint: „A vármegyében a hidegvérű lovak tenyésztése mind nagyobb méreteket ölt, aminek az az oka, hogy a hidegvérű lovak nagyon keresettek, és a kereskedők aránytalanul magas árakon vásárolják. A folyó évben a vármegyében 193 db hidegvérű mén fedezett." 36 A világháború kitörésének pillanatában már jelentékeny állomány volt a hidegvérű lovakból Zala, Somogy, Tolna és Baranya megyék egy részében. Ekkor sok tenyésztő úgy vélekedett, hogy idő kérdése a melegvérű lovak teljes kiszorulása. Azok a tenyésztők - és itt elsősorban nagybirtokosokról kell beszélni -, akik nosztalgiával tekintettek a melegvérű lóra, nem győzték hangoztatni a melegvérűek kitartó tulajdonságait; nem voltak restek olyan nézeteket terjeszteni, hogy a hidegvérű ló egy puha, kényes fajta, amit csak kitűnő takarmányozás mellett lehet tartani. A hadseregbe hidegvérű lovat nem vásároltak, sőt még az istállózott melegvérűeket sem vásárolták fel. Az ilyen helyzet előidézése természetesen a nagybirtokos osztály érdeke volt, mert így fel lehetett hajtani a melegvérűek árát. Az első világháború tapasztalatai erre a megalapozatlan véleményre rácáfoltak. 37 A romló hadi helyzet, valamint a katonai lovak pusztulása arra kényszerítette a hadi vezetést, hogy nehéz lovakat is besoroztattak. Ezután meglepő tapasztalatokat szerezhettek: a háborús viszontagságokat a hidegvérű ló legalább olyan jól tűrte, mint a melegvérű, ha nem jobban. Később ezeket a tényeket úgy magyarázták, hogy ez természetes, mert a nagyobb testű hidegvérű ló több biológiai tartalékkal rendelkezett. Mindezt azért említem, mert a lótenyésztés sem kivétel az alól, hogy a paraszti tenyésztői gyakorlatnak eb33 BML Gazdasági Egyesület iratai. 1509/1906. 34 BML Gazdasági Egyesület iratai. 1534/1906. 35 Somogy, 1904. május 8. 36 SML Gazdasági Felügyelőség iratai. 148/1914. 37 Sziebert László: A hidegvérű lótenyésztés Baranya megyében. Pécs. 1943.