Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KIRÁLY ISTVÁN: A dél-dunántúli nemzetiségiek állattenyésztése

jószág, a szarvasmarha és a ló fogyása a Pécsi Kereskedelmi ós Iparkamara jelentése szerint a következő okokra vezethető vissza: „A szarvasmarha-tenyésztésre a tagosítás ós birtokelkülönítés, mint országszerte, úgy e kamara területén is nagyon hátrányos befolyással volt, amennyiben a legelők szembetűnőleg megfogytak." A Dél-Dunántúlon 1881-ben a legelők 57034 kat.holddal lettek kevesebbek, mint voltak 1867-ben. A felszántott rétek mennyisége 1867 ós 1881 között 66520 kat. holddal lett kisebb.

11 Az addigi ősgyepekre alapozott paraszti állattenyésztés a közös legelők és erdők megosztása után takarmányozási válságon esett át. Ez okozta a lovak ós a szarvasmarhák számának apadását. A sertéstartásban nem volt ilyen válság, mert a XIX. század második felében a Dél-Dunántúlon már nem az erdei makkoltatásra alapozott sertéstartás volt az általános, hanem a hizlalás az árpán ós a kukoricán alapult. Ezeknek a vetésterülete pedig szép lassan nőtt. így aztán elmondható, hogy a Dél-Dunántúlon a sertések eltartásában először lépett be a szántóföldi növénytermesztésre alapozott takarmányozás. Ennek köszönhető, hogy 37 év legforgása alatt a Dél-Dunántúl sertésállománya több mint 183 ezerrel nőtt. Ez azt jelentette, hogy átlagosan évente 5 ezerrel nőtt a sertésállomány a Dél-Dunántúlon. A XX. század első felében a Dél-Dunántúl állattenyésztésének trendjeit az alábbi táblázat mutatja:

12 Év Szarvasmarha db Ló db • Sertés db Juh db 1895 328033 146551 555638 577656 1911 387577 161019 657272 425525 1935 328907 156895 858922 262650 1942 412377 160020 912474 279217 A magyar állattenyésztésben érvényesülő trendek a századforduló után folytatódtak. 1910-11-ben a Dél-Dunántúlon erős száj- és körömfájás fertőzte a hasított körmű állományt, és az elhullás sem volt kis mértékű, mégis a statisztikai felvétel azt mutatta, hogy az 1895-öshöz képest igen nagyot gyarapodott az állatállomány. Az 1911-es állatszámlálást a nagybirtokosok erőszakolták ki azzal az argumentációval, hogy 1895-höz viszonyítva az állatállomány csökken. A tévedés mögött az húzódott meg, hogy az 1894. évi XII. tc. értelmében eszközölt tavaszi állatösszeírások pontatlanok voltak, és az a látszat keletkezett, mintha fogyna az állatállomány. A nagybirtokos osztálynak volt egy politikai célja is: a A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a kerületét képező Baranya, Somogy és Tolna megyéknek, továbbá Pécs sz.kir. városnak általános gazdasági, kereskedelmi, ipari és forgalmi viszonyairól. Pécs. 1883. 47. p. 12 Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény 1870-1970. Állattenyésztés. Községsoros adatok. 1. Szarvasmarha-állomány, 2. Sertésállomány, 3. Lóállomány, 4. Juhállomány. Bp.é.n. Az olvasónak észre kell vennie, hogy a közölt két táblázatban az 1895-re vonatkozó számok nem azonosak. Oka az, hogy a 7. jegyzettől a 10. jegyzetig közölt források az akkori közigazgatási területekre vonatkoznak, a 12. jegyzet alatt közölt adatok a trianoni békeszerződés utáni országra vonatkoznak, másrészt megfelelnek az 1970 körüli közigazgatási beosztásnak.