Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - SAROSÁCZ GYÖRGY: Fejezetek a Pécs környéki bosnyákok(horvátok) szántóföldi és kertgazdálkodásáról

úgy végezték el, hogy a jobbágyokat meghagyták földjük eredeti birtokában, de használatuknál már meghatározták a hármas vetésforgót.

6 Az őszi gabonák: búza, kétszeres (búza+rozs), rozs ós őszi árpa mindig ugar földbe kerültek, míg a tavaszi vetések: köles, hajdina, kukorica, tavaszi árpa, zab az őszi kalászosok után. Nagy Lajos a horvátok és a szerbek 18. századi betelepüléseit vizsgálva megállapította, hogy több igavonó állattal érkeztek, mint amennyi az itt élő jobbágyoknak volt. „Ebből következik, hogy a bevándorlók földmívesek voltak, nem pásztorok."

7 A föld megműveléséhez szükséges munkaeszközök közül Boszniából magukkal mit hoztak, azt nem tudjuk, de elképzelhető, hogy néhányat közülük igen. A legfontosabb munkaeszközről, az ekéről semmilyen leírás nem maradt ránk. Az első összeírás alacsony termésátlagaiból arra lehet következtetni, hogy a szántás igen kezdetleges eszközzel törtónt. Kérdéses, hogy az a túróeke volt-e, melynek használata Bosznia bizonyos területein a talajviszonyok miatt sokáig megmaradt. De az is elképzelhető, hogy maguk készítette eszközzel végezték a föld feltörését, amelynek nem volt ekevasa. A 18. század második felében a gabonaterület már megduplázódott. Kétségtelen, hogy ez a jobb talajművelósnek ós vetőmagnak tulajdonítható. A bólyi, az üszögi ós a püspöki uradalmaknak nem volt közömbös, hogy a jobbágyok a szántáshoz igásrobotnál milyen ekét használnak: az ekevasak szerint az ismert faszerkezetű ekét. Az eke talpa és a két szarva egy-egy ágasfából készült, melynek végére az ekevas került. A gerendely hátsó vége a bal ekeszarvba van beépítve, a talp ós a gerendely között van az összekötőfa, hogy a megfelelő magasságban legyen, ezenkívül a deszkalap hozzáerősítósóül is szolgál. Az ekevas ós a gerendely között lévő vaspálca a deszkalap tartásának erősítésére szolgál, s egyben pedig védi, hogy az a szántás közben ne sérüljön meg, a végén lévő csavarral pedig az ekevasat lehet feljebb vagy lejjebb állítani, vagyis a szántás mélységének a változtatása ezzel törtónt. A csoroszlya aránylag nem hosszú, a gerendelybe fából készült ékkel van hozzáerősítve. A taliga tiszta fából készült: a jobb kereke, amelyik mindig a barázdában járt, nagyobb volt, hogy a két kerék vízszintben legyen. A kerék állítása a húzórúd jobbra vagy balra tolásával törtónt: szántáskor a barázda szélességét állították vele. Az ekét a taligához vasból készült gúzzsal kötötték: a gerendely végón több lyukat fúrtak, hogy fából készült szeget tudjanak berakni, amelyre a gúzst rákapcsolták. A lyukak segítségével ós a már említett ekevas állításával a szántás melységét szabályozták. Meddig használták a faekót, azt pontosan nem tudjuk. Az 1880-as években született adatközlők még pontos leírást tudtak adni, mert még látták; ha már nem is dolgoztak vele, de még volt belőlük. Baranya földjeinek 54%-át félvasekékkel szántották.

8 A félvasekék lassan cserélték fel a fából készült ekéket. Ez a folyamat a legelők teljes feltörésének idején meggyorsult, mert a nagyarányú növénytermesztés jobb munkaeszközt követelt. A megmaradt néhány eke arról ta6 BML Uti. Áta, 1972. 7 Nagy L.: A Baranya megyei Batthyány uradalom népessége és javai 1701-ben. Baranyai Helytörténetírás 1978. Szerk.: Szita László. Pécs, 1979. 67.p. 8 Balassa I.: Az eke és szántás története Magyarországon. Budapest, 1973. 437.p.