Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)
plébánia hívei a terhek mellett hordozni kénytelenek az egyháziakat is. Ebben a vonatkozásban hasonló a helyzetük az ormánsági falvakéhoz, amelyekben a hajdani kálvinista élet minden látható emlékét társadalmi munkával építették, minden egyházi alkalmazottját maguk tartották. A helyi gondokat felerősítő országos kihívások (adók, közmunkák, háborúk, halmozódó földesúri terhek) az okozói, hogy sem a horvátjainkat gondviselő katolikus, sem a kálvinista egyházszervezet nem voltak képesek mindig a kor kívánalmainak megfelelően működni. A szentmártoniakkal kapcsolatban már Domsics Mátyás arról ír 187 , hogy „a nép nemzetiségre nézve boszniai, nyelvben egy, de felfogásban sokféle, makacs ós engedetlen". Az iratokat forgatva egy ideig nemzetiségből adódó „szentmártoni karakter"-re gondoltam, de az ormánsági lelkészek 90 évvel későbbi jelentései meggyőztek arról, hogy talán neveletlenség az oka ennek a nálunk ismert magatartásnak. 188 A lelkészekkel szembeni tiszteletlenség kísérője az egyházi terhek vállalásától való vonakodás. A fentebb idézett püspöklátogatási anyagban csak kivételesen akad olyan ormánsági lelkész, aki valamilyen fogalmazásban le ne írná, hogy „...a fizetés idejében bó nem adódik, restantia mindég van". Különös, hogy 1830-ban a gazdag lakócsai plébános is majdnem ugyanezt panaszolja a látogató Szepesy püspöknek. 189 Az emberek kicsúsztak már az egyházi fegyelem szorításából, és a szentmártoni ispán 190 1833-ban fogalmazott véleménye szerint „a templomban a sok röhögés, játszás miatt... imádkozni sem lehet... a sok fertelmes káromkodások és esküvések is már szokásba jöttek". Itt a lelkészt okolta az ispán, másutt a lelkész vádaskodik gyülekezetére, de mindkét esetben a közerkölcsök romlásáról van szó. Az erkölcsről, amely a napóleoni háborúk, a pónzrontás, az erdők regulálása, az élet általános drágulása miatt megállíthatatlanul romlik, hirdetve az adott társadalmi-politikai rendszer mélyülő válságát. „Ez ám a valóságos pestis" - írta Angyal György Aloiz vajszlói tiszttartó az uradalom jobbágyainak az 1831. évi kolerával kapcsolatos magatartásáról, ós hivatalos levélben szokatlan módon zárta jelentésót: „ezen vizek közül az Atyám helyébe, Bozsokra szeretnék menni" tiszttartónak. Ma sem tudjuk, hogy mennyi bomlásterméke volt valójában e vizektől ölelt tájnak. Csak annyi a bizonyos, hogy a közös haza törvényeihez itt is kénytelen volt alkalmazkodni mindenki. Ez a táj ós ez a törvény formálta etnikai csoportjainkat. Homogenizáló hatása a nemzeti karakterből adódó különbségek ellenére vitathatatlan. Merényi Ferenc:Domsics Mátyás egyházlátogatása (Can. Vis.) Baranyában,1729-ben. Pécs, 1939. 67-68. p.ln:Specimina dissertationum facultatis philosophise...Universitatis,,.Quinquecclesiensis,161. 188 Ráday Lt.PI.Can.Vis.ir.1817.Drávafok. A lelkész véleménye: a'Hallgatók áltáljában véve pallérozatlanok...18 esztendős korokig kanászok voltak.ennél fogva betsület adások együgyű, sőt tsekély...minden olly Hivatalbéliek eránt, a'kiknek nintsen páftza kezekben". 189 „Az egyháztagok sem a lelkésznek,sem az egyház alkalmazottainak nem fizetnek,hanem egsecutiora (hatósági végrehajtás) várnak." BML.Can.Vis.1830.Parochia Lakócsa. 190 BML PAK.ir.ZsSzJa.1833.Relatio spani szentmártoniensis.
