Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)
neve az uraság bírájával egy úrbéri elszámolás pontatlanságát bizonyító aktán, vitatkozott vele az általa összehívott falugyűlésen, megyei küldöttek előtt. Irányításával félemlítették meg a szentmártoni fiatalok az egyik komisz urasági hajdút, a tőle elvett puskát ós a neki segítőktől elvett kapákat az ő házában őrizték... Ez azonban csak szabályt erősítő kivétel annak bizonyítására, hogy a magyar feudális államban azonos rend szerint működtek mindenütt a közösségek választott, világi vezetői. Az egyházszervezeti hovatartozásból adódó, látható különbségek mindenekelőtt anyagi vonatkozásban tűnnek szemünkbe. A reformáció útjára tért gyülekezetek a 16. században magukra vállalták közösségeik minden szükségletének kielégítését, beleértve az egyházi intézmények fenntartását, alkalmazottainak fizetését is. A katolikusnak maradt közösségekben viszont megmaradt a kegyúri rendszer. Az ormánsági községekben még horreumnak (csűrnek) csúfolt fatemplomokba jártak a kálvinisták, amikor 1745-ben Gyöngyössy György kanonok megépíttette a lakócsai templomot, amelynek fala téglából, padozata metszett kőből volt. Lakócsán a parókiát is a földesúr építtette még 1749-ben, tartós anyagból. A 14 öl hosszú, 5 öl széles épületben három világos szoba volt a lelkész, egy pedig káplánja számára. Az udvarról nyílt a konyha, az éléskamra és a személyzet szobája. A gondosan kerített udvaron jó vizű kút volt és távolabb különböző gazdasági épületek. Az épülethez virágos ós zöldséges kert is tartozott. A kegyurak bőkezűen gondoskodtak a lelkész anyagi függetlenségéről is. A plébánosnak Lakócsán 16, a hozzá tartozó Tótújfalun további 18 hold földje volt, amelynek művelését a hívek végezték. Ezen felül volt még a díjlevél szerinti járandóság, 185 amelyet azért közöltünk részletesen, mert a szomszédos ormánsági református lelkészeknek 1-3 hold földön, valamennyi kaszálón kívül csak díjlevél szerinti jövedelmük volt az apró gyülekezetekben. A szentmártoniak régi templomáról Domsics Mátyás kanonok 1729-ben, egyházlátogatása során rajzolt kitűnő képet. A falu kegyúri segítség nélkül kezdte el építeni a szomszédos kálvinista gyülekezetek módjára fából-sárból (ex lignis et luto) fazsindellyel fedett templomát, amely a feudális kor végéig szolgált. A templom mennyezete és oltára gyalult deszkából készült. Az oltár két oldalára két angyalt festett valami egyszerű mester, közepén pedig a ruháját kettészelő Szent Márton lovag képe volt látható. Felszerelési tárgyai egyszerűek voltak. A templom mellett a táj gyakorlata szerint erős fából ácsolt harangláb állott, három haranggal. Alapvető különbség azonban, hogy - tovább haladva kelet felé - indák, virágok díszítik a finomabb deszkából készült mennyezet kazettáit, a szószék és a padok elejét. Talán csak annyiban különbözik ormánsági társaitól a szentmártoni lelkészlak, hogy ebben egy szoba volt, és nem kettő. A nedves lakás, a Dráva által is látogatott pince azonban nem újság az Ormánság-kutatóknak, hiszen a szomszédos Drávafok parókiája még 1817-ben is hasonló állapotban volt. 186 A szentmártoni 185 Minden házaspártól 1 mérő gabona,15 krajcár.házanként 1-1 csirke,1/4 ől tüzifa;esketésért,keresztelésért.temetósért az egyházi hatóság által jóváhagyott stóla,anyakönyvi kivonatért vagy elbocsátó levélért 1 forint.A gyülekezethez tartozó nemesek és honoráciorok dupla stólát fizettek. 186 A nagyon öreg parókia egészlen el süllyedt a földbe, mindég vizes, s annál fogva büdös,egészségtelen és dülő félben való". Ráday Levéltár,Püspöki Levéltár (RLPL).Can. Vis.iratok, 1817. Drávafok.
