Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)
Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)
fontosabb azonban a víz által körülzárt helység állapotrajza. 21 A piskóiak 1801ben a határban „egyenlő állapotban kegyetlenkedő" árvízről panaszkodnak, magukat ós marháikat egész esztendőben élelmüktől megfosztottnak lenni..." állítják. Levelük végén végső szükségét ós éhhel hálást várva" kérik az uradalom segítségét. 22 Ennek az árvíznek kópét tovább színezi két kemsei kérvény. Az egyik (csak) azt közli, hogy határukat elborította a víz, s ritka élességgel mutatja, hogy ilyen esetben a gazdák (mindenütt) tsak némelly partokon kénytelenek marháikat szorongatni", amelyek a hiányos táplálkozás miatt törvényszerűen hullani kezdenek. Az október 14-ón kelt újabb kórvényből már maga a víztől szorongatott ember szól hozzánk. „A szörnyű és hosszú ideig tartó árvizek annyira el bujtattak bennünket - írják -, hogy egy tapottat sem mehetünk ki hajó nélkül még csak udvarainkból is, hajókon járunk malmokba, hajókon takarittyuk tüzellő fánkat, egy szóval hajóról kell tenni akár mi szükségeinket." 23 A 19 század elején 5 éven át egymást követő árvizek hatását úgy jellemzi egy 1804 februárjában íratott hiricsi kérvény, hogy rétjeiket, szántóikat olyan fövénnyel borította be a víz a mellyel az írást szokták porozni". 24 Az alulról rajzolt kép bizonnyal megtalálná párját a horvát közösségek leveleiben is, hiszen hasonló természeti viszonyok között azonos okok azonos eredményekre vezetnek, de itt felülnézetből kívánjuk megmutatni az árvizek valóságát. 1820-ban például a lakócsai tiszttartó arról panaszkodik, hogy a Dráva minden második-harmadik évben tönkre szokta tenni a vetéseket. Még a nyári eső is „megüresítheti" a szántókat - írja szakszerűen -, mert a felszínt sárossá teszi és megállván a víz, a növények tövét kirohasztja. Állítását alátámasztják az uradalom községeinek pecsétes levelei, amelyekben az elöljárók leíratják, hogy a kevés termény miatt (már) penészes kenyérrel élnek. 25 Az árvizes tájról fokozatosan kiformálódó képbe itt robban be az 1827. évi nagy drávai árvíz. A siklósi járás főbírája 1827. június 16-án kelt levelében drámai szavakkal írja Baranya vármegye alispánjának, hogy a víz a Dráva mellett fekvő községeket egészen koldussá tette, de betört a folyótól távolabb fekvő községek házaiba, ós Palkonyán, Csehiben, Tósenfán (már eddig is) házakat döntött össze... A levél második része annak az állításunknak is az egyik fontos bizonyítéka, hogy a természeti katasztrófák egyformán sújtják a két etnikai csoport tagjait. A főbíró éppen a Szentmártonnál keletkezett gátszakadásról írja, hogy belőle a víz nagy sebességgel jővén a fekete vízzel öszve kaptsoltatott", Bogdását, Oszrót, a két Csányt, Vajszlót, továbbá Sámod, Páprád, Besence ós Hídvég határait semmivé tette. 26 A drávai árvizek legpusztítóbb jelentkezése után már alig figyelünk fel az 1828. 21 BML Kőzgy.ir. 1854/1785.SZ. „Viz között mind ószkor.mind tavaszkor vagyunk annyira,hogy tovább lévő helységekbe.aholy (sic) Isteni tisztelet tartatik, nem mehettünk." 22 BML Kőzgy.ir. 1079/1801 .sz. 23 PKGL F. 57.64.sz. 24 BML Közgy.ir.350/1822. A mellékelt statisztika szerint 29 jobbágy 28 1/4 hold szántóját, 26 2/4 hold rétjét „többé mívelni nem lehet..." 25 BML Pécsváradi Alapítványi Kerület (PAK) Zselicszentjakabi Apátság (ZsSzJa) ir.1825.szn. 26 BML Kőzgy.ir. 1422/1827.