Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

A Bél Mátyás nyomában haladó szerzők a 18. század végétől a 19. század derekáig ismert kötetek sorozatában közlik alfabetikus sorrendben Magyarország községeit, fő jellemzőik kiemelésével. Érzékeltetésül ezúttal csak a horvát községek adatait közöljük azzal a szándékkal, hogy az olvasó maga figyeljen fel az ismertebb magyar falvakhoz való nagy hasonlóságra. A tragikusan korán meghalt fiatal tudós, Vályi András Keresztúr gazdaságának elmaradottságára is utalva hangsúlyozza, hogy (a vizek miatt) határja 2 nyomásbeli, a Dráva parton lévő része homokos, a többi agyagos, lapályos, ós a Dráva ki öntésének ki van téve". - Sztára esetén Sellye közelségét emeli ki, majd figyelmeztet határja a Dráva vizéhez közel van, melly által néha meg öntetik". - Tótújfalunál is szól arról, hogy fölggye Dráva ki öntésének ki vagyon téve...", de megemlíti a dús erdei vegetációt is.

14 Rumy György és Széchenyi Ferenc 1812-ben, latin nyelven készült traktátusában Keresztúrnál azt olvassuk, hogy a Pécsi Káptalan birtokában lévő, sík területen fekvő községnek a Dráva kiöntése nagy-károkat okoz, és azután mindegyik horvát községnél azonos módon írja, hogy a síkságon fekvő határ ki van téve a Dráva áradásainak.

15 A század közepén Fényes Elek nagy statisztikai munkájában

16 a terület sík ós mocsaras voltát, az esetenként tágas legelőket emeli ki, de azt mindegyik községünknél hangsúlyozza, hogy „shokatz falu a Dráva mellett". A magyar településtörténet ismerői jól tudják, hogy állandó mocsarakba, vagy a nagyobb folyókat kísérő vízközökbe (Csallóköz, Szigetköz, Rábaköz, Sárköz, Bőköz, Ormánköz stb) csak akkor tud megtelepülni az ember, ha hajléka számára természetes vagy mesterséges oltalmat talál. A 13. század közepétől a már növekvő számú oklevélen szereplő nyugat-ormánsági települések lakói a medrét gyakran változtató Dráva által visszahagyott „ormok" vagy különböző méretű dűne-darabok hátára építették a házaikat. A horvát szomszédok közül ugyancsak mocsárból kiemelkedő magaslat oldalán vagy tetején talált menedéket Borbás, Lakócsa, Tótújfalu népe. Érdekes viszont, hogy éppen a két etnikai csoport határán találkoztunk emberi kéz által készített 1-1.5 méter magas védőgátakkal, illetve azok megmaradt szakaszaival. Egy ilyen töltés darabja a „Császár hányása" nevet viseli a zalátai határban, és írott hagyomány szerint a török szultán készíttette, hogy megoltalmazza alattvalóit a gyakori áradásoktól. A másik töltés nevét nem ismerjük, de II. József hadmérnökeinek itt jártakor még tudták róla, hogy „Révfalutól a folyó mentén egész Tótújfaluig terjed". Ez oltalmazhatta Szentmártont is, különben alig maradhatott volna meg a „...sok mély ingoványnyal és nagy erdőségekkel átszeldelt" terepen. A településeket összekötő utak ingoványok, mocsarak között, mindenféle fo14 Vályi András: Magyarország leírása.l-lll.1796-1799.Keresztúr: 11.350-351 .p.; Sztára. 111.441.

p.; Tótújfalu: III.555. p. 15 Rumy-Széchenyi : Descriptio geographico-statistico Topographica.1812.Somogy vármegye. 13.p.:„terrenum planum cui dravana exundatio plurima damna infert." Passim:„Terrenum in planifie situm exundatibus dravanis expositum est." 16 Fényes,1841 : passim