Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Tanulmányok a nemzetiségtörténet köréből - KISS Z. GÉZA: A Dráva-völgy magyar-horvát etnikai csoportjai egy társadalomtörténész szemével (1664-1849)

mélyen fekvő részeket, amelyek szárazulatain roppant változatos a természetes és a mesterséges növénytakaró. A mérnökök az Ormánság területére érve is ormokról beszélnek, amelyeket a nyugati szólen fekvő Bogdása esetén körülvesz, Marócsán körülfoly, a Zaláta patkó alakú házsorát kívülről öleli, füves belső térségét valósággal kitölti a mo­csár. Iványiba ós a távolabb fekvő Tésenfára csak hídon lehet be-, Sósvertikóről pedig 5 hídon lehet kimenni... Piskó alatt szakad ki a Drávából a Dravica, amely gyakran önti el az egész vidéket. Kis homokdombon, de nagy erdőség ós mo­csár között húzódik meg a táj legnépesebb települése, Vajszló, de a hozzátarto­zó Besencén, Páprádon, Sámodon és részben Hídvégen is mocsárral tarkított magas sűrű erdő az úr. Bármerre nézzünk is, mocsarak, bozótok, erdők borítják a határt, s közöttük a legjobb talajú, vízmentes földeken látjuk csak a művelt föl­dek szórt csoportjait. 9 A 19. század elejétől már kiváló minőségű térképeken is szemlélhetjük a két szomszédos népcsoport szállásterületét. A somogyi oldalhoz Görög Demeter­Kerekes Sámuel híres térképét 10 használjuk. Ez is arról beszól, hogy a Somogy vármegye délkeleti sarkában húzódó tájat mindenestől a Dráva uralja, amelynek szomszédságában élő vagy holt morotvák vize csillog. Különösen figyelemre méltó, hogy az északi oldalon Tótújfalutól Sellyéig egyetlen hatalmas morotva öleli a tájat, amelynek belsőjét Lakócsa-Szentborbás-Drávafok között holtágak tarkítják. A Szentmárton-Markóc-Bogdása-Sellye vonaltól keletre ós délre, már a baranyai oldalon, Keresztúr-lványi-Drávasztára térségében ugyancsak gyakori a mocsár. 11 A baranyai oldalon való további tájékozódáshoz Koczián József megyei mér­nök negyedszázaddal később (1838-ban) készített térképét ajánljuk. A vizek vilá­gán az Ormánság homokháton futó, egyetlen árvízmentes útja vezet kelet felé, gyöngyként fűzve fel a legmódosabb településeket. Az út északi oldalán, a Sellye-Kákics vonaltól kelet felé posványos berkekkel tarkított kaszálók és „la­pány legelők" következnek egészen Hídvógig, majd túljutva a Piski és Kémes között terpeszkedő nagy erdőségen, Csepely után bejutunk a „fekete vizekkel" dúsított drávai ártérbe, a sokféle szerves korhadéktól sötét színű „posvány ber­kek" birodalmába. Az út déli oldalán, Drávaiványitól egészen a palkonyai határ­ban lévő Páli révig, az említett homokhát és a Dráva között fekvő területen ter­peszkedik az igazi drávai ártér. 12 A kortárs írók közül a Dráva hangsúlyozott szerepére felfigyelt már Bél Mátyás is 13 , aki Lakócsa esetén még egyszerűen csak a Dráva-parti jelzőt használja, de Szentmártonnál már azt is közli, hogy a Dráva-parton szomszédja a nem messze fekvő (Dráva)Fok, Keresztúr pedig a nevét fekvésétől kapta, minthogy szom­szédja a Drávának. 9 Mészöly Gedeon: Az Örménység szó finnugor eredete.Magyar Nyelv,Bp.1931.281 .p.felhasználá­sával. 10 Magyar Átlás, 1802-1811. 11 Kiss Géza,1986. 216-217.p. 12 Kiss Géza : Baranya vármegye 1838.évi térképének forrásértéke.Kézirat,1979.és uő: Az ormán­sági társadalom fejlődése Mária Terézia úrbérrendezésétől a szabadságharc végéig (1767­1849).Kézirat.Kandidátusi disszertáció az MTA könyvtárában.1983.25.p. 13 Somogy Megyei Levéltár (SML) Matthias BéLNotitia Simeghiensis.Kézirat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom