Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - SZILI FERENC: Hat somogyi középbirtok gazdálkodása a reformkorban

3/8 hold erdőt tüntettek fel, amely nagyobbrészt tölgy, illetve cserfából állott. A jobbágyok erdővel nem rendelkeztek, száraz faézást az uradalomtól kaptak a bábonyi erdőben. Az uradalomban sertéseket nem tartottak, így a makkoltatást árendába adták. A bábonyi erdőben évenként 40 öl fát vágtak ki, amelyet a helybeli lakosságnál értékesítettek, de a makkoltatásból is jövedelemre számíthattak. Zichy János Nágocson 673 6/8 hold, Kárában pedig 814 7/8 hold erdővel rendelkezett. Az összeírok az utóbbi helységben az erdő és a legelő területeket együttesen tüntették fel. Az erdőterület az uradalomban összességében 1519 hold volt. Évenként 21 hold 852 négyszögöl került vágatásra, amelyből 293 öl fát termeltek ki. Állattenyésztés A napóleoni háborúk befejeztével a feudális gazdaság átstrukturálódása felgyorsult, és újabb távlatokat nyitott a termelés és az értékesítés szférájában.

33 A növénytermesztésben végbement extenzív és intenzív átalakulást a korábbiakban már ismertettük. Ezúttal az állattenyésztésben bekövetkezett változásokat mutatjuk be a hat uradalom konkrét elemzése alapján, amelyek ugyan a sajátos egyedi specifikumot tükrözik, de az általános fejlődós tendenciáját ós jellegzetességeit is magukon viselik (2-9.sz.táblázat). Orczy Lőrinc uradalmában kizárólagosan csak a hagyományos juhtenyésztést folytatták. A birka tartását sokoldalú hasznosítása tette rentábilissá. Nemcsak a húst lehetett értékesíteni, hanem a gyapjút is a mindjobban szélesedő belföldi és nyugat-európai piacokon. A tej és az abból készített sajt ugyancsak kedvenc táplálóknak számított. Még a dőgbőrőket is haszonnal értékesítették, többnyire a házaló zsidó kereskedők vásárolták meg. A juhtenyésztés dinamikus fejlesztése egyúttal magyarázatot ad a legelőgazdálkodás adott színvonalára is. Orcziban 400 ürüt tartottak, amelynek őrzésére és gondozására két juhászt alkalmaztak. Tömörkei pusztán 500 anyabirkát tenyésztettek, amelyek nemesített gyapjút adtak. Az évi bárány szaporulat 25 db volt. A 100 mustra birkából évente 15 db-ot adtak el. A birkák trágyájával egyrészt a szántóföldeket, másrészt pedig a réteket javították. Az árendába adást megelőzően Orcziban és Tömörkei pusztán 150-160 db sertést tartottak, közülük minden évben 25 db-ot meghízlaltak és 4 Ft-os átlagárért értékesítettek. Láthatóan az uradalomban az állattenyésztés más ágazatait nem művelték, sem lovakat, sem pedig szarvasmarhákat nem tartottak. Mindez hű tükörképe annak az uradalomnak, amelyet az adósság miatt a tulajdonos bórbeadni kényszerült. 33

Kaposi Zoltán: A vrászlói uradalom termelése és gazdálkodása a XIX.sz. első felében. Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv. Szerk: Kanyar József. Kaposvár, 1988. 187-222.p. Tóth Tibor: A mernyei uradalom a feud.rend utolsó szakaszában. Bp. 1978. 49-59.p. SML Kiállítási anyag. Két kérdés a magyar lótenyésztés tárgyában, melyeket magának tett és megfejteni igyekezett. BOL Pest. 1832. Széchenyi István: A lovakról. In: Válogatott írásai. Szerk: Barta István. Bp., 1959. Király István: A Somogy megyei lótenyésztés. In: Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv. Szerk: Kanyar József. Kaposvár, 1982. 213-242.p. Takács Lajos: Sertésmakkortatás a Dél-Dunántúlon a XVIII. században. In: Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv. 17.k. Szerk: Kanyar József. Kaposvár, 1986.