Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1990/1991. (Pécs, 1992)

Források és tanulmányok a gazdaság, társadalom és politika történetéből - SZILI FERENC: Hat somogyi középbirtok gazdálkodása a reformkorban

váskertekben termett 40 akó szilvát, amelyből 5 1/4 akó pálinkát készítettek. Egy akó pálinkát 20 Ft-ért értékesítettek természetesen gabonából is égettek pálin­kát, mintegy 112 akóval. A sligovitzának nevezett pálinkához a gyümölcsöt a ba­sali gyümölcsöskertből szállították, a pálinkafőzőnek a napszámosmunkát a gyalogbéresek biztosították. Itt főzték a sört is, amelyet árpából készítettek. Hadik Vilmosné tabi és bábonyi birtokán az úrbéres jobbágyok átlagban 4-8 kapás szőlőt műveltek, amelyért borkilencedet és -tizedet fizettek, évenként 170 2/8 akó bort. Akónként 6Ft 15 xr-ral számították. Az uraságnak azonban volt al­lodiális szőlője is 94 2/8 akó terméssel. Az uradalmi tisztilakás mellett lévő két holdnyi kertben termesztett gyü­mölcsökből szintén pálinkát égettek. A gyümölcstermesztéssel mind a tabi, mind pedig a bábonyi úrbéresek haszonnal foglalkoztak, miként azt a korábbiakban is már említettük. Helyben, illetőleg a megyehatárokon túl, főként Fehórvárott érté­kesítették. De a pálinkafőzést is jövedelmezően végezték. A Zichy-uradalom központjában, Nágocson a kastély melletti 14 holdas kert­ben többféle gyümölcsfát lehetett találni, amelynek ízletes, zamatos gyümölcseit nemcsak étkezésre használták, hanem a tetemes költséggel felépített, korszerű emeletes pálinka- ós sörfőző házban pálinkát készítettek belőle. A sórseki szőlő­hegyben 24 hold, a nágocsi és a kárai szőlőhegyekben pedig 150 hold allodiális szőlőt műveltek. Az előbbi helyen termett 98 akó 49 icze bort 4 Ft-jával értékesí­tették, az utóbbi helyeken lévő szőlőhegyekben pedig 318 akó 58 icze borter­més volt. Erdőgazdálkodás Az erdőterületek magas részesedési aránya - az irtási munkálatok ellenére ­nemcsak a megyét, hanem az érintett uradalmakat is jellemezte (2-9.sz.tábláza­tok). Orczy Lajos orczi birtokán 441 5/8 hold tölgy- és cserfából álló erdőterület volt, a tömörkei határban pedig 470 3/8 hold, hasonló összetételű faállománnyal. Az uraság ebből fedezte évi tüzelő és épületfa szükségletét. Évenként azonban a fáknak még kétszázad részét sem vágták ki. Bő makkterméssel nem dicseked­hettek, Orcziban a helybéli jobbágyok azt gyalognapszám ellenében árendálták. A tömörkei erdőben a makkot a birkákkal etették meg. A fák 60 év alatt vágásra érettekké váltak, az ópületfákat Kaposvárott értékesítették. Schmidegg Józsefné ugyancsak az 1230 hold erdejéből biztosította alkalmazot­tainak és cselédeinek a szükséges évi tűzifát, akik egyébként heti két nap faózá­si joggal rendelkeztek, amely Szent Mihály naptól József napig tartott. Azonban ezekben az erdőkben makkoltatták az uraság sertéseit is. Az uraság tóglaógető­jében folyamatosan jelentős mennyiségű hasábfát használtak fel. Sárközy Sándor uradalmában az összeírok a legelő és erdőterületeket együtte­sen tüntették fel, a 233 1/8 holdat inkább legelőként hasznosították, mivel a nyír­fákat nem lehetett értékesíteni. Kubinyi László uradalmában az erdőterületek 1694 holdat tettek ki, amelynek egy részét legelőként is használták. Az erdőt a fakitermelés szempontjából 32 vágásra osztották. A fák többsége makktermő tölgyből állott, de volt benne szil, gyertyán, éger és abroncsnak való mogyorófa is. Hadik Vilmosné tabi birtokán az összeírok 298, a bábonyi határban pedig 603

Next

/
Oldalképek
Tartalom