Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Horváth J. Gyula - Tímár György: XVI. századi dikális konscripcíók Baranya megyéről (1542, 1551, 1564)

tartását központilag biztosítani nem tudta, arra törekedett, hogy a végvárakat mindig jobban helyi forrásokból lássa el. Ez volt a kamara kezdeményezése, amit aztán a szigeti kapitányok önkényesen mindjobban kiterjesztettek, mind nagyobb vidéket vontak be a szigeti vár ellátási körzetébe. Ezeket a javakat nevezi Ruzsás „Occupatio bona" kifejezéssel Az összeírások tanúsága szerint a helyzet bonyolultabb és már 1542-ben elkezdődött. Meg kell vizsgálnunk azokat a bejegyzéseket, amelyeket az adószedő' az összegek nyugtázásával eszközöl. Ilyen bejegyzések: Octup. ad Soklyós, Octup. ad Sellye. (Occupata ad Soklyós - Occupata ad Sellye: lefoglalva Siklós - Sellye számára.) Tehát a vártulajdonosok, Török Bálint és Perényi Péter lefoglalták az illetó' községek dikajövedelmét a siklósi vár és a sellyei palánk erősítésére. Ezt az önkényes foglalást a kamara - legalább is hallgatólagosan - elismeri, egyrészt, mert nem tud központi ellátmányt biztosítani a várak fenntartására, másrészt meg nem is akar ujjat húzni az emiitett nagyurakkal. A politikai helyzet rendkívül bonyolult a szerencsétlen, három részre szakadt országban. A váradi békében valami kibogozhatatlan kuszáitság támad a két király hívei és birtokai között. János Zsigmond hivei minden alkalmat megragadnak arra, hogy az állami jövedelmet ne engedjék Ferdinánd kezéhez jutni, Ferdinánd pedig nem óhajtja a nagy urak érzékenységét sérteni. Inkább elismerik az Önkényes adószedést. Ilyen értelmű kifejezés az Idem levavit is, amit rendszerint a pécsi püspök nevével kapcsolatban olvasunk. Maga a tulajdonos vette fel, igy nyugtatja a dicátor az adószedést. A pécsi püspök veszi fel az adót a saját birtokain éppen ugy, mint a fehérvári káptalan birtokain. A pécsi püspöknek bandériumot kell tartania (1498:20.tc.) a pécsi várat kell erősítenie és hatalmas egyházmegyéjének védelmét kellene megszervezni. A pécsi püspök ekkor Várailyi Szaniszló, aki csak 1541. október 20-án lett a pécsi püspökség ura. Eló'd

je Eszéki János, aki haláláig Zápolya hive.

5 Birtokait, mint Zápolya híveinek más birtokait, nem erősítették meg, nehogy a szultán haragját magukra vonják. Most kellett tehát a püspökséghez tartozó védelmi objektumokat a védelemre alkalmassá tenni. Ezért szedte tehát az Összes keze ügyébe esó' jövedelmet a pécsi püspök, hogy eme feladatának eleget tudjon tenni. Az ido kevés volt (nyilván a jövedelem is) Várai lyi nem tudta Pécset megvédeni 1543-ban, ahogyan Perényi sem tudta Siklóst. Nyilván nem a kamara tudta nélkül szedte be a dicát a pécsi püspök. Ugyanígy kénytelen tűrni a kamara azt, hogy Török Bálint birtokain is a birtokos szedje az adót. Török Bálint ekkor már egy éve a szultán foglya, minden bizonnyal özvegye és párthívei szedik az adót és a szigeti vár erősítésére fordítják, illetve ezen a cimen tartják meg a maguk számára. A nagyurak példáját igyekszenek követni a kisebb hatalmaskodók is, de velük szemben már nem ilyen engedékeny a dicátor. Az egyik ilyen Verbó'czy, aki nem azonos Zápolya kancellárjával, hanem abban az idó^en Döbrököz kapitánya.

6 O is jogot formál ahhoz, hogy várának ellátására felvegye a dicát, de ezt már egyértelműen helyteleníti a dicátor. Ugyanígy jár el Istvánffy István és Bornemissza hatalmakodásaival szemben is, nyílván azzal a célzattal, hogy a törvény szigorával járjanak el velük szemben. Az occupatio bona keletkezése és kiterjesztése tehát a polgárháború idejében bírja kezdeteit és ez a folyamat csak fokozódik amikor Szigetvár jelentősége mindinkább növekszik.