Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Taksonyi József: Adatok Baranya megye és Pécs XVI-XVII. sz. történetéhez A „PÉCSI MEMORIALE"

TAKSONYI JÓZSEF: Adatok Baranya megye és Pécs XVI—XVII. sz. történetéhez A „PÉCSI MEMORIALE" Pécsi Memóriáié elnevezéssel szignálja a bécsi Nuntiatura 1697. február 23-án azt a beadványt, melyet a pécsegyházmegyei papok és Iicenciáfusok intéztek a pápához Sebastian Tanara, bécsi nuntiuson keresztül. A Memóriáié éles tükörképe a XVII. századvégi kulturális, társadalmi és vallási életnek, amely a török megszállás megszűnése után az egyházmegyét és az ország hódoltsági részét is jellemezte, Ennek az uralomnak nyomai a török kiűzése után még sötétebb mélységben mutatkoznak az elnéptelenedett, gaztól fölvert országrészben, ahol 150 év után a korábbi kultúrák égett romjai álltak dermedten.

1 Ezekre a romokra tekintett a jövőbelátás szorongásával VII. Kelemen pápa, aki Mattheo Giberto datáriusa utján 1526 július végén irta két nunciusának, Gróf Baltasar Casfîglionének és Rorariónak: Önöknek (küldjük e levelet), akik sokkal közelebbről és még korábban, sőt nálunk sokkal jobban hallják és most már kézenfekvően látják, hogy mily végső ponton áll szegény Magyarország. Biztos, hogy most semmi más nem anynyira szükséges, hathatós, mint rábírni, megmozgatni és megadni mindazon támogatást és segítséget, amit csak tudnak kieszközölni. Mert a küszöbön álló ve*szély, a közeli pusztulás azonnal elönti az országot (ne adja az irgalmas Isten) és semmi kétség, rátör Őfensége azon helyeire és országára, előbb, mint azelőtt bármikor. Őfensége jól tudja ezt, irt is erről a mi Urunknak, és mindig megmutatta jóakaratát, segítő szándékát. Mint kiváló fejedelemtől el is lehet várni, Isten tiszteletének védelmében, a hit és a keresztény vallás megőrzésében, a maga részéről nem szokta megvárni az emlékeztetést, vagy más ösztönzést. Mindenesetre Őszentsége sose mulasztja el megtenni kötelességét mindabban, ami lehetséges, de leginkább ez esetben és ekkora veszélyben. Ezért újból segítséget kér és könyörög őfenségétől és a többi keresztény uralkodótól, újból hivatkozik az országot fojtogató veszedelemre, amikor a nagy Török Sarlós Boldogasszony napja óta már Belgrádban áll hatalmas hadsereggel, melynek egy része már a Száván is túl van, kb. 3000 ember; e pillanatig csak ennyi, de még többet várnak oda szárazon és vizén. Magyarország pedig nem tud mást fölmutatni ekkora hatalommal szemben, csak rendetlenséget, engedetlenséget, széthúzást, letörtséget; teljesen pénztelen, nincs lőszere, se fegyvere, de egyáltalában semmije sincs, ami egy háborúhoz szükséges. Ezt egyébként Önök jobban tudják, mint mi, hisz ott van a kezükben, világosan olvashatják Kalocsa Bárójának leve-