Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szita László: A pécsi szociáldemokrata párt és szakszervezeti mozgalom újjászervezése a szerb megszállás és az ellenforradalmi rendszer bevonulása utáni időszakban

fizetni. Könyvtárba a könyveket nem vitte vissza, a gyűléseken nem jelent meg.49 A jobboldali vezetőség ázsiója megbízói előtt is tovább romlott, amikor akarata ellenére egy sor szakmában bérmozgalom indult meg és több sztrájk ke­letkezett. 50 A jobboldali szakszervezeti vezetés cselekvőképtelen lett. 1921. végén a munkásság passzivitása miatt csupán szük körre támaszkodhatott. Ezen nem segí­tett a Munkásban helyenként megütött álradikális hang sem, vagy az emigráció és az internálás ügyében megindított határozottabb akció.: 51 1921, november kö­zepére a Koller és Weiser vezette „Pécsi szociáldemokrata szakszervezetek ide­iglenes vezetősége" kénytelen volt átadni pozícióit. Koller hátat fordított a mozgalomnak, Weiser igyekezett munkáját áthangolni egy uj vezetőség felfogá­sának megfelelően. 1922 februárig megmaradt az 1921. november 16-án megvá­lasztott Pécsi Szakszervezeti Bizottságban. 52 Az uj vezetőséget jellemezve, a főispán augusztus végi jelentésében a kö­vetkezőket irta: „...baloldali érzelműek mellett a legtöbbjük a mérsékelt szo­cialista irányhoz tartozik ugyan, de a törvénytelen városi uralom idején bevá­lasztatott a nemzeti tanácsba, s mint teljes szocialista meggyőződésű egyének, a szocialista szervezetek alakulásánál számba fognak jönni... 1,53 A jellemzés megfelel a valóságnak. Legtöbbjük szociáldemokrata funkcionárius, akik a Pécsi Szakszervezeti Tanácsban 1920-1921 között jelentékeny tisztséget töltöttek be, a bal- és jobboldali frakciók között lavíroztak. Weisert kivéve azonban nem exponálták magukat az ellenforradalmi rendszer helyi kormányhatalmásságai előtt. A munkások előtt tekintéjük volt, nem egy közülük három-négy havi börtön büntetés után szabadult. Ahhoz, hogy a munkásság között a fásultságot, vagy a tudatos szembenállást megváltoztassák, az uj vezetőségnek szakítani kellett mindenekelőtt a Kol 1er­Weiser-féle gátlástalan együttműködés politikájával. A munkáslapot olyanná kellett formálni, amely tartalmában kifejezi a szociál­denokrata munkásság követeléseit. Megszünteti a rendőrség és a Kozma által kiépített gyámkodást. A hatóságoktól független, a munkások szociális ügyéért harcolni kész helyi csoportokat, szakszervezeti bizottságot hoz létre. Ez a feladat is rendkívül nehézségekbe ütközött. Ahogy a polarizálódás a szakszervezetben érezhetővé vált, [lesújtott a rendőrség. A bánya igazgatóság­hoz és valamennyi gyár igazgatójának megküldött átiratában arra figyelmezte­tett, hogy „.... az amnesztia és az igazságügyminiszter rendelete folytán Pé­csett sok olyan munkás szabadult, akik a megszállás alatt vagy azt megelőző időszakban is a szocialista szervezkedésben nagy gyakorlatot kaptak. Pontos értesüléseim vannak, hogy mindaz a mérsékelt és megnyugtató irány, amely a felszabadulás óta jellemezte a józan munkásságot, megváltozni látszik. A szer­vezetekben a börtönviselt személyek foglalják el a tisztségeket, ami az eddigi béke felbomlásával fenyeget. Ajánlatos lenne olyan feltételek elé állítani eze­ket, hogy távozni kényszerüljenek..." A továbbiakban utalt egy kormánybizto­si rendeletre, amely a vezetőségi gyűlések megtartását nem, de minden más politikai összejövetelt rendőrségi engedélyeztetéshez köt. A mellékelt „nem kí­vánatos elemek" névsora azokat tartalmazta, akik 1921 végén, majd 1922 feb­ruárjától a pécsi szociáldemokrata szakszervezeti mozgalomban szerepet vállal­tak. 54 A helyi államhatalom első reagálásként 54 munkást helyezett fekete

Next

/
Oldalképek
Tartalom