Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szita László: A pécsi szociáldemokrata párt és szakszervezeti mozgalom újjászervezése a szerb megszállás és az ellenforradalmi rendszer bevonulása utáni időszakban

listára, akik többsége a november végén lassan átalakuló helyi csoportokban vezetó' tisztségeket töltöttek be. A Munkás hangjában is - bár alig észrevehetően - változás figyelhető' meg. Nem is a cikkek fogalmazásában, hanem a lap tematikájában jelentkezik pozitívum azzal, hogy az érdektelen eszmefuttatások helyett pécsi ügyekre fordította figyelmét.Döméinek a szerkeztó'nek a keze megkötött volt ebben, de az érdekló'dést a lap elindította. A szakszervezeti gyűlések rendszeres híradásai mellett igyekezett felszínen tartani a pécsi emigránsok és ehhez kapcsolódóan az amnesztia ügyét. Az uj vezetőség tevékenységével összefüggésbe hozható az is hogy november végi és december eleji bérmozgalmakról és sztrájkokról is közölt már cikkeket. 55 Az év végére kialakult helyzet még nem nyújtott vigasztaló képet a pécsi szociáldemokrata szakszervezetek helyzetéről. Az uj vezetőség szorgalmazta azt, hogy a különböző' szakmák helyi csoportjai kapcsolatot találjanak az országos vezetőséggel is. A bányatelepekre Peyer látogatott le november végén és Bertrand megnyugtatására közölte, hogy hamarosan újra szervezik valamennyi telepen a helyi csoportokat. Ugyanekkor a városi szakszervezeti vezetó'séggel Végh József folytatott tárgyalásokat. Decemberben ugyan ó'k jártak Pécsett. Nem lehet kétséges, hogy az országos vezetőség a Bethlen kormánnyal folyó tárgyalások szellemében vette fel és erősítette meg kapcsolatait a pécsi szakszervezetek vezetőségével. Félreérthetetlenül utal erre a december 29-én tartott szakszervezeti vezetőségi ülésen az uj városi titkár Marczin Gusztáv kijelentve a következőket: „... a szervezeteinkhez tartozó minden öntudatos szociáldemokrata munkásnak kötelessége, hogy teljes erejével küzdjön a szakszervezetek belső fegyelmének helyreállításáért, hogy minden indifferens elem hulljon ki és csak azok az elvtársak maradjanak, akik őszintén küzdenek azért, hogy bebörtönzött testvéreink napfényre kerüljenek minél előbb. Hogy olyanok jöjjenek velünk, akik vállalják a harcot központi vezetőségünk mellett, akik nagy erőfeszítéseket tesznek a kormánynál, hogy szervezkedésünk ismét eredményes lehessen, a szabadságjogokért, hogy a munkásság is szabadon kifejthesse véleményét és kiépíthesse a helyi csoportjait, amely legerősebb támasza volt a múltban és a jelenben is az önkény elleni harcban. Csak a szoros összefogás teszi lehetővé, hogy a munkásság lapja, amely hosszú évtizedeken át leghívebb szövetségese volt, ismét sajátjának tudhassa mindenki. A szakszervezeti mozgalmunk ezzel uj fejezethez jutott. Az országos mozgalomban való belemerüléssel megerősödve, szolidárisán mehetünk a nagy céljaink felé. Az eddigi lehetetlenül komisz állapotok megszűnése hamarosan el fog érkezni. A pécsi mozgalmunkat is sikerül teljesen függetlenítenünk, megszabadítanunk azoktól a sulyoktól, amelyek a nemzeti hadsereg bevonulása óta megakadályozták, hogy elvtársaink együttműködhessenek velünk. A vezetőség legfőbb feladata, hogy teljes erejével a szervezetek kiépítésén munkálkodjon és küzdjön a már megfulladással fenyegető gazdasági hanyatlás árja ellen."

56 A beszéd világosan mutatja az uj vezetőség céljait. Marczin „politikai beszámolója" és a pécsi szociáldemokrata szakszervezeti mozgalom újjászervezése ekkor a Bethlen-Peyer paktum szellemében történt. Le kell azonban szögeznünk, hogy ez a helyi viszonyok elemzése alapján szükségszerűen következett be. Azokhoz a viszonyokhoz képest, amelyek augusztus-október között