Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szita László: A pécsi szociáldemokrata párt és szakszervezeti mozgalom újjászervezése a szerb megszállás és az ellenforradalmi rendszer bevonulása utáni időszakban

A bujtogatókat, mindazokat, akik a törvény ellen vétettek, törvényes uton akarjuk felelősségre vonni. A megtévesztett tömeggel szemben igazán a megbocsájtó keresztény szívnek érzelmei szerint fogunk eljárni. Ebben az irányban utasítottam valamennyi csapattestem parancsnokát, a csendőrséget, a rendőrséget..."

12 1921. augusztus 20-án jelent meg a tábornok napiparancsa. Már indulatosabban fogalmazva, s megsuhogtatva a „rendbontók feje felett az igazság ostorát". Kijelentette továbbá: "a bűnösök bűnhődni fognak törvényes uton, és aki meg merné zavarni a rendcsináló munkánk, azok érezni fogják fegyverünk élét..." Az akció sikere érdekében minden csapattesthez külön felhívást is eljuttatott, amelyben a hadsereg és a rendőrség „belső lelki erejének megóvására, megerősítésére" közölte a következőket: „A visszakerülő területek hazafias lakossága tőletek katonáktól, csendőröktől, rendőröktől várja a megváltást, az egész nemzet szivdobogva kiséri lépéseiteket, egész Európa figyel benneteket! Ha azonban valaki közétek akarna férkőzni, a fegyelem ellen, tisztjeitek ellen izgatni merészelne, ha valaki megint ki akarná csavarni becsületes kezeinkből a fegyvert, hogy szabad útja legyen szégyenletes, hazaáruló szándékainak, akkor tudom, nem lesz senki közöttünk, aki nem ismerné kötelességét ilyen gonosztevőkkel szemben."

13 A nyilatkozatok természetesen hatástalanok és alkalmatlanok voltak a fokozódó menekülési láz leszerelésére. A döntő tényező az 1919 augusztusa utáni tapasztalat volt. A Tanácsköztársaság utáni belpolitikai események, a megtorlás amelyekről a pécsi munkásság részletesen értesült, nem töltötte el őket bizalommal. A Népszava augusztus 19-én kérdést intézett Soós Károlyhoz: 1. „Akik helyükön maradnak, remélhetik-e, hogy nem érik bántódások? 2. A munkásság a törvényes kereteken belül szabadon szervezkedhet-e, illetőleg a szervezeteiket saját belátásuk szerint maguk választhatják-e majd?" Soós nyilatkozatát a Népszava 20-i számában hozta. A tábornok korainak ítélte „az események eló'tt a felszabadítandó terület belső kérdéseit illetően felelősséggel, részletekben nyilatkozni..." Végeredményben "keresztény alapon történő' szervezkedést tartotta csak szükségesnek", a munkásmozgalom szervezeti ügyeit a területen „kialakítandó nemzeti politika és törvények fogják befolyásolni." A Népszava mind ezt megnyugtatónak találta, a munkásság tömegei viszont a menekülést választották. 14 Mindezek a nyilatkozatok nem részletezték, csupán jelezték a bevonuló ellenforradalmi kormányzat hivatalos politikai voltát. A lényeg már ekkor látható volt: ti. hogy katonai és rendó'ri erőkre támaszkodik. A munkásmozgalom ellen 1919 óta hozott törvényeket kívánta alkalmazni. Tekintettel a külföld nagy figyelmére, továbbá a rendszer belsó' politikai helyzetére, a területek „visszahódítását minden zavaró körülmény atrocitás, erőszak mellőzésével" kívánta elvégezni. A magyar közigazgatás tevékenységének hivatalos megindulására augusztus 19-én került sor. Raies szerb kormánybiztos Gosztonyi Gyula Pécs város kormánybiztosának átadta a városházát. A közbiztonság ellátását a szerb rendőrségtől a pécsi rendőrség vette át, amelyet volt tisztekből álló, s még 19-én megalakult karhatalmi szakasszal egészítettek ki. A rendőrség 20-án megszállta