Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szita László: A pécsi szociáldemokrata párt és szakszervezeti mozgalom újjászervezése a szerb megszállás és az ellenforradalmi rendszer bevonulása utáni időszakban

SZITA LÁSZLÓ: A pécsi szociáldemokrata párt és szakszervezeti mozgalom újjászervezése a szerb megszállás és az ellenforradalmi renósier bevonulása utáni időszakban I. Bevezetés Több tanulmány tekinti át a pécsi és Baranya megyei munkásmozgalom fejlődését az 1918 novembertől 1921 augusztusig tartó szerb megszállás időszakában, l A megszállás sajátos körülményei között 1921 közepéig a szakszervezkedés méretei, de belső tartalmi eredményei is jelentékenyek. A szakszervezetben fontos pozíciókat töltöttek be kommunisták és a helyi szociáldemokrata baloldal jeles képviselői. A Pécsi Szakszervezeti Tanács fellépett a forradalmi illúziók és a Pécsi Szocialista Párt egységét megbontó annexionisfa jobboldal és a helyzetet helytelenül elemző, túlzó baloldal ellen. A megszállás nehéz éveiben képviselte a régi polgári, majd azt követően a Linder Béla vezette szociáldemokrata és liberális polgári jellegű városi tanáccsal szemben a munkásosztály szociális érdekeit. A pécsi helyi csoportok tömegei adtak nyomatékot a megszálló hatóságok ellen vezetett azon akcióknak, amelyeket szociális helyzet javításáért, politikai követelésekért vezetett a Pécsi Szocialista Párt és a Szakszervezeti Tanács. A szakszervezetek a megszállás éveiben valamennyi ipari szakmát átfogták,. Ugyanekkor alakultak meg olyan szervezetek is, amelyekben a kisiparosság és kispolgárság, a polgári értelmiség is tömörült, alávetve magát a Pécsi Szocialista Párt illetve a Szakszervezeti Tanács vezetésének. 2 Az 1920 végén és 1921 tavaszán megszállt területen mindjobban kiéleződött a politikai küzdelem. A párt és a szakszervezet erejének nagy részét a frakció harc kötötte le. Az annexio nyílt és leplezett hiveí Jugoszláviához való csatlakozásra agitáltak. A pártvezetőség több olyan határozatot hozott, amely a megszállást mindaddig aktuálisnak tartotta, amíg az országban az ellenforradalmi kormányzatot demokratikus rendszer nem váltja fel. A megszállás utolsó félévében a politikai kérdések annyira a mozgalom homlokterébe kerültek, hogy a párt és a szakszervezet is megfeledkezett a munkásság gazdasági és szociális követeléseiről, amely tömegbefolyását jelentékenyen csökkentette. Sem a Pécsi Szocialista Pártnak, sem pedig a szaktanácsnak nem volt egységes, határozott a tömegekszintjén és nyelvén is megfogalmazott programja a júliusban már mind jobban nyilvánvaló kiürítést követő helyzetre.

3