Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kopasz Gábor: A városi rendőrség államosítása és a törvényhatósági jogú városok elsőfokú közigazgatási hatósága

helyiségben voltak olyan tárgyak, amelyek egyformán szolgálták a volt városi rendőrségi kirendeltség, valamint a II. kerületi anyakönyvi hivatal működését. A rendőrség államosításakor a két hivatal közös vezetője állami rendőrtiszti minőségét tartotta meg és lemondott a II. kerületi anyakönyvi hivatal vezetéséről .

20 Az állami rendőrkapitányság pécsbányatelepi kirendeltsége vezetőjének az volt az álláspontja, hogy mivel a kirendeltség ügyforgalom tekintetében négyszeresen multa felül a II. kerületi anyakönyvi hivatalt, a berendezési tárgyak is az államkincstár és a város között csak ugy lennének helyesen megoszthatók, ha az 1921. augusztus végi, vagyis a szerb megszállás utáni forgalmi értékük alapján négyötöd részét kapná az államkincstár, egyötöd részét pedig az anyakönyvi hivatal. A városi tanácstól az ilyen arányú felosztás megállapítását kérte a bútorokra és a felszerelési tárgyakra vonatkozóan. A pécsbányatelepi államrendőrségi kirendeltsége átiratai Pécs város tanácsához arra vallanak, hogy n rendőrfőtanácsos a közös bútorzatból és felszerelésből minél többet meg akart szerezni az államkincstár részére, ezért minden lehető érvet felsorakoztatott. Azt állította, hogy a leltározást végző gazdasági felügyelő, aki a két hivatal közös helyiségének berendezését vette leltárba, a tárgyak Java részét az anyakönyvi leltárba vette fel, pedig ugyanúgy fel lehetett volna venni a rendőrkapitányi leltárba is. Ezeknél ugyanis a használat és rendeltetés mindig közös volt, nem voltak olyan kizárólagos anyakönyvi rendeltetésűek, mint az anyakönyvvezetői szalag, vagy a hirdetési tábla, hanem ezek rendőrségi működési célokat is szolgáltak. Azon az alapon, hogy egyes berendezési tárgyak az anyakönyvi hivatal berendezését is képezték, ezen a címen még nem vonhatók el az államkincstárnak való átengedési kötelezettség alól, hanem csak abban az esetben, ha azokat kizárólag az anyakönyvi hivatal részére szerezte be a város. A pécsbányatelepi rendőrségi kirendeltség és az anyakönyvi hivatal közös hivatali helyiségének berendezésével kapcsolatos vita elhúzódott egészen 1926. elejéig, s végül is a városi tanács határozata döntötte el. A határozatát a tanács a városi gazdasági felügyelő és a szemvevőség véleményének meghallgatása után hozta meg. Tételről-tételre végigment az egyes leltári tárgyakon és egyenként döntött, hogy melyek tartoznak a rendőrségi kirendeltséghez, amelyeket az 5047/1919.M.E.sz. rendelet értelmében át kellett adni az államkincstárnak. A többi felszerelési tárgyakat továbbra is a város tulajdonának tekintette a tanács, mivel ezek a felvett leltár szerint is a város tulajdonát képezték és kizárólag a II. kerületi anyakönyvi hivatal használatára rendelte a város. A tanács álláspontja szerint az a körülmény, hogy a II. kerületi anyakönyvi hivatal ezeket a bútorokat esetleg volt városi rendőrkapifányi kirendeltségi minőségben is használta, ez még nem bizonyíték arra, hogy azok a rendőrség céljaira lettek volna akárcsak részben is kijelölve. Az 1919. október 1-én kiadott, s a rendőrség államosításáról szóló 5047/ 1919.M.E.sz. rendelet pontosan körülhatárolta az államrendőrség feladatait, hatáskörét, személyzeti és szolgálati viszonyait. Az egységes magyar államrendőrség hatáskörét három feladatcsoportban jelölte meg: 1) ellátja teljes egészében a közbiztonsági rendészetet, — 2) az igazgatási rendészetből azokat a feladatokat végzi, amelyeket a jogszabályok az államrendőrség hatáskörébe sorol-