Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kopasz Gábor: A városi rendőrség államosítása és a törvényhatósági jogú városok elsőfokú közigazgatási hatósága

nak,- 3) a rendőri büntetőbíráskodást azokban a kihágási ügyekben végzi, amelyek a jogszabályok szerint nem tartoznak a közigazgatási hatóságok ügykörébe, A közbiztonsági rendészet természeténél fogva kifejezetten rendőri feladat. Az állami rendészet vonalán az emberek tömegeinek esetleges támadásától védi a fennálló állami rendet, a közrendészet területén pedig az egyes emberek sérelmes magatartásával szemben a közrendre ügyel. Az igazgatási rendészetből a fenti rendelet csak azokat az ügyeket utalta az állami rendőrség hatáskörébe, amelyekhez állami érdekek fűződtek, vagy személy- és vagyonbiztonsági okból nagyobb fontosságúak voltak. Ezen a részen tehát az állami rendőrség hatáskörére a volt városi rendőrségével szemben leszűkült. A rendőri büntetőbíráskodás területén ugyanaz volt a helyzet. A volt városi rendőrség kihágási büntetőbíráskodása alá tartoztak az összes szabálysértési ügyek. Az állami rendőri büntetőbiró elé; viszont csak azok a kihágási ügyek kerültek, amelyeket a rendőrhatósághoz tartozó ügyekben követtek el, továbbá azok a szabálysértések, amelyeket a törvények, rendeletek és szabályrendeletek kimondottan az államrendőrségi büntetőbíráskodás feladatkörébe soroltak. Az -állami rendőri büntetőbiráskodási ügyek elsőfokon a rendőrkapitány, másod fokon a kerületi rendőrkapitány, harmad fokon az illetékes miniszter elé tartoztak. Az állami rendőrségnek a fenti három csoporton kivül saját hatáskörében is kötelessége volt a közigazgatási hatóságokat jogszabály szerinti intézkedéseikben támogatni, ezek végrehajtásához rendőri segítséget adni, a közigazgatási hatóságok rendészeti ügyeihez szükség esetén rendőri karhatalmat nyújtani. Az érvényben levő szabályrendeletek, tanácsi határozatok ellen vétőket felkérés nélkül is az állami rendőrségnek ki kellett nyomozni és fel kellett jelenteni. Az államrendőrségnek joga és kötelessége volt, hogy biztosítsa a közrendet, köznyugalmat és közbiztonságot azon a területeken, amelyre hatásköre kiterjedt. Ennek érdekében a rendőrségi közegek önállóan, felkérés nélkül tartoztak intézkedéseket tenni. Intézkedéseinek az állami rendőrség szükség esetén karhatalommal is érvényt kellett szerezzen. Ha karhatalommal sem tudta a rendet fenntartani, a katonaság segítségét is igénybevehette. A magyar államrendőrség tiszti, polgári biztosi és őrségi személyzetből, továbbá hivatalszolgákból állott. A magasrangu rendőrtiszteket a minisztertanács, a többi rendőrtisztet a belügyminiszter, az őrségi személyzet tagjait pedig a kerületi rendőrfőkapitány nevezte ki. Intézkedett a rendelet a rendőrtisztek képzettségéről és az őrszemélyzet szakoktatásáról is. Az államrendőrséget szükség esetén a belügyminiszter csendőrökkel is megerősíthette, akik azért továbbra is a hadügyminiszter alá tartoztak csak szolgálati tekintetben voltak beosztva az illető rendőrkapitánysághoz. Az állami rendőrség költségei az államot terhelték és a rendőrségi kiadások a belügyminisztérium évi költségvetésében szerepeltek. A városok megszabadultak a rendőrségi kiadások terheitől, de viszont az állam is beszüntette a városi rendőrség fejlesztésére folyósított segélyösszegeket. Az állami rendőrség szolgálatába átvett volt városi rendőrségi alkalmazottak fizetésüket ezentúl az államtól kapták, s a városi nyugdijalappal szemben eddig fennállott igényeik és kötelezettségeik ezennel megszűntek.