Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kovács András: Adatok a pécsi filoxéravész történetéhez

szeresen a kereskedők számára — mert a fogyasztó ezután is éppen olyan drágán, só't még drágábban juthat a silány olasz borhoz, mint régente a jó magyar hegy levéhez. Az olasz szerződés tökéletesen megakasztotta a magyar szolok felújítását, „mert ugyan kinek lenne kedve a rekonstrukcióba annyi tenger pénzt és munkát beleölni, mikor az olcsó olasz bor versenye folytán arra sincs kilátás, hogy a felújítandó szolok jövedelme csak a felújítási költségek kamatait is meghozza." Javaslatba hozták, hogy az állam másfél millió forinttal járuljon a rekonstrukcióhoz, de nem lett belőle semmi, mert a pénzügyminiszter határozottan ellenezte az államsegély megadását, mondván, nincs pénz. Egy éleshangu kritika azt mondja, hogy a pénzügyminiszter ellenállási ereje aligha nyilvánult volna meg ilyen erélyes módon, ha potom pár millió forint rendkívüli katonai szükségletről lett volna szó, „node ezt nem is lehet rossznéven venni tőle, hiszen Magyarország katonai terhe alig haladja évenként a 45 milliót, mig a földmüvelésügyi tárca csaknem 18 és félmillióval van dotálva, nem lehet tehát terhelni az államot még 1 1/2 milliónyi hozzájárulással egy egész néposztály létét biztosító szőló'rekonstrukció javára; megcsinálja ezt majd úgyis maga a társadalom, de a hadügyi költségeket társadalmi uton gyűjteni nem lehet, az állam tehát ezek számára tartozik forgatni az adóprést'.

1 Megjegyzi még — igen találóan — a logika helyes, csak az a baj, hogy a présbe ilyen gazdálkodás mellett nemsokára csak szalma kerül (mint ahogy ugy is lett), s abból a legnagyobb finánctudománnyal sem lehet kiszorítani a hadiköltséget.

53 A filoxéra, helyesebben a nyomában járó szőlőpusztulás és a szőlők rekonstruálásának nem kedvező kormánypolitika azonban nem csak az olasz bor beáramlását tette lehetővé, hanem a sor- és a páIinkafogyasztás előretörését is elősegítette, továbbá a dalmát bor beáramlását.

54 A Pécsi Figyelő is erősen lerántja a leplet a külföldi nagy mennyiségű import borokról, midó'n a fiumei borpiacról nyilatkozik. Az ottani borpiacot továbbra is szilárdnak tartja, s ugy látszik— irja — hogy az uj borok forgalomba hozatala sem változtat a helyzeten (1896). mert a borárak Fiumében folyton emelkednek. A behozatal meglehetősen élénk volt ekkor a kikötővárosban; Szicíliából egyre érkeztek óborok vitorlásokon, gőzösökön, s mekezdödött Apuliábó! is az ujborok importja. Dalmáciából és kisebb mértékben Isztriából is szakadatlanul folyt az ujbor behozatala. Az importált borokat részben Fiumében raktározták el, másrészt megérkezéskor nyomban elvámolták és tovább szállították Magyarországra és Ausztriába. Szerbiába és Németországba még ekkor nem szállítottak, mert a németek és a szerbek javarészben török és görög borokat importáltak.

55 A város évi bortermelése a régi időkben mintegy nyolcvan-százezer akó lehetett. 1887-1893 között a filoxérapusztitás következtében az ültetvények háromnegyed része tönkrement. A századfordulóra már csak két százalék régi szőlő maradt Pécsett, a többi mind ujtelepitésü. Amikor a filoxéra elpusztította a pécsi szőlőket, tönkre ment a híres pécsi kisipar is, hisz a Pécsi Tüke" vagyonának legnagyobb részét a szőlőjébe fektette. A polgárság a kiváló földrajzi, éghajlati viszonyok miatt tavasztól