Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kovács András: Adatok a pécsi filoxéravész történetéhez

olyan időszakaszban, amikor arra legégetőbb szükség mutatkozott; a filoxéravész következtében majd teljes egészében kipusztult szólok helyreállításának kezdeti szakaszában. A pusztulásnak eredt régi, nagyhírű és a város életében felmérhetetlen fontosságú szőlőkultúra fetámasztásának szükséglete hozta létre, s bár a szólók rekuntrukcíója csak nagyon lassan következett be a XX. század elsó' évtizedeiben, az uj, filoxéramentes szólók telepítése és kezelése, az okszerű szó'ló'gazdálkodás bevezetése terén a Pécsi Szőlősgazdák Egyesületének, az amerikai szőlőtelepeket kezelő bizottságnak, s nem utolsósorban a városi tanácsnak elévülhetetlen érdemei vannak. III. A pécsi szőlők rekonstrukciója Csakhamar kiderült azonban, hogy a helybeli erőfeszítések ellenére sem oldható meg a pécsi szőlők újratelepítése. Az elpusztult szőlők újratelepítése sokkal nagyobb tőkét és sokkal huzamosabb időt igényel, semhogy erre szegényebb szőlőműves társadalmunk erre a siker reményében önmagára utalva vállalkozhatott volna. Nem elégséges erre a célra hogy a város olcsó vesszőt bocsátott a szegény szőlőtulajdonosok rendelkezésére, mert ha még ingyen adták volna is azt, tekintettel kell lenni arra, hogy a vesszó' igen magas kontingense ímeg sem ered, és igy folytonos utánpótlást igényel; oltás közben is számtalan tő odavész, s legjobb esetben is 5-6 esztendeig kell a gazdának várakoznia, amíg befektetett tőkéjének és ráfordított töméntelen munkájának gyümölcseit szedni kezdheti. Hol volt nálunk abban az időben olyan kisgazda, akinek a felújításhoz szükséges tőkéje mellett még annyi más jövedelme lett volna anélkül, hogy abból ilyen hosszú időn keresztül egy krajcárnyi hasznot se látott volna. Ilyen körülmények között természetesen, ha a tulajdonosok a szólok felújítására nem is gondolhatnak — irja a helyi lap — hanem inkább más mezőgazdasági ág müvelésére használják fel az egykori szőlőterületet, amely bár legtöbb esetben annyira alkalmatlan erre, hogy a bevetett magot is alig fizeti vissza. A függetlenségi és a 48-as párt kebelében 1849-ben elindított közgazdasági mozgalom és az Országos Gazdasági Egyesület által felkarolt agrár-akció a költségvetés országgyűlési tárgyalása alatt arra bírták a kormányt, hogy ünnepélyes ígéretet tegyen a mezőgazdaság és különösen a szőlőtermelés felújításának támogatására. A földmüvelésügyi miniszter az országgyűlés előtt kénytelen volt elismerni, hogy a szőlőrekonsfrukció sikeres keresztülviteléhez nem elegendő a társadalmi tevékenység, hanem elengedhetetlenül szükséges az állam hathatós segítsége ís. Kíváncsian várjuk — irja a Pécsi Figyelő — ennek a kormányigéretnek a beváltását, mert amit az állam eddig az irányban tett, azért a szőlőtulajdonosok ugyan nem nagy köszönettel tartoznak a kormánynak. Az állam a regaíe-megváltás „zseniális művelete" folytán éppen olyan időszakban lett az ország „főkocsmárosa", amikor a magyar szőlők megszűntek a bort ontani, gondoskodnia kellett tehát a kormánynak olcsó borról, hogy kocsmáit jó áron adhassa bérbe. Ez volt az oka az olasz borbehozatali szerződésnek is, mely a magyar piacot elárasztotta potom pénzbe kerülő borokkal — termé-