Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1972. (Pécs, 1973)

HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Adatok a baranyai parasztság helyzetéhez a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek alapján (1840-1847)

Szeptemberre változik az arány: 31.431 frt és 4634 frt. — de ez is mutatja, hogy a háziadó összege, lényegesen meghaladta a hadiadó Összegét. Különösen súlyos terhet jelentett a jobbágy számára az ut, csatorna, töltés építés. A jobbágyok olykor heteket töltöttek el (a legnagyobb munkaidőben) ilyen közmunkákban. A Dráva melletti községek évente sokezer napszámot teljesítettek töltésépítéssel. 1845-ben a drávai töltések építését kivették a közmunkák koréból, s a birtok arányában az érdekeltekre bízták. A munka kellő mértékben történő elosztására bizottságot neveztek ki. A baranyavárí járásban a töltés építése 24.790 gyalognapszámot tett ki. A bízottság véleménye szerint, s látszólag ugyan a felépülő töltés mentén fekvő" nagy kiterjedésű uradalom élvezi elsősorban annak hasznát. Valójában azonban a jobbágyok kérésére építik azt, s ennek során is csak az ő érdekeiket tartják szem előtt. Az uradalom egyébként is nagyon sokat vállal magára azzal, hogy jelentős területet veszít el. A töltéshez ugyanis az uri földből vesznek el területet, illetve amennyiben az adózókéból is, azt az uradalomnak pótolnia kell. Nagy területet vesz el az árterület számára hagyott, eddig használható föld is. Ezért az uradalomra a szükséges 24.790 napszámból csak egynegyed, 6197 háruljon, míg a 18.593 gyalognapszámot az érdekeit községek szolgáltassák. A siklósi járásra eső 4.000 napszámból, 800-800 a siklósi és a káptalani uradalomra esik, 2.400 pedig a községekre hárul. A dárdai uradalomnak a siklósi járásba eső része 2.669, „a helybeli jótékonyságot élvező adózók számára" 8009 napszám, de nem közmunkában. Az uradalmak végül is pénzen váltották meg a napszámokat, amit a községeknek nem tettek lehetővé, de különben sem lettek volna rá képesek. 55 A megye a napszám összegét 12 krajcárban állapította meg. — A nyári (június, július, augusztus) hónapokban - a „sürgetőbb mezei munka idején a netalán rájuk nehezedő nagyobb teher fejében, méltányos kárpótlásként" 18 pegokrajcárt állapítottak meg. A 12, 18 pengőkrajcárban megállapított napszám még magasnak tekinthető, mert pl. Bogdása, Oszró, Kiscsány községek legelőjét boritó víz levezetésére végzett munkáért csak napi 8 krajcárt fizettek. A legelőt az istvándi, szigeti és pécsi vizek lecsapolása miatt öntötte el a víz.56 Kemse, Pískó helységek panaszkodnak, hogy a sellyei uradalom vízlevezető árkai miatt legelőik tönkremennek. 57 Ezek a példák azt mutatják, hogy a lecsapolások, gátépítések esetenként a szomszédok kárára, eddig használat alatt lévő területek használhatatlanná tételével történtek. Ugyanakkor ennek fordítottja is előfordul. A vízlevezető árkokat, az amúgy is agyon terhelt jobbágyok nem tartják kellőképpen karban, s ennek következtében a szomszédos legelőket, földeket ellepi a viz. Ennek azután igen súlyos következményei is lehettek az állatállományra nézve. Igy 1845 végén, amikor a siklósi és szentlőrinci járás több helységében hatalmas marhavész pusztított. Három hónap alatt 631 marha pusztult el, 400 pedig olyan állapotban volt, hogy pusztulásukkal számolni kellett.